Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sándor Eleonóra

SÁNDOR ELEONÓRA 1959. október 4., Aranyosmarót. Néprajzkutató, politi­kus, újságíró, köztisztviselő. A pozsonyi magyar gimnázi­umban érettségizett (1978), a Komenský Egyetem Böl­csészettudományi Karán néprajz szakos diplomát szer­zett (1986), majd 1990-ig muzeológus-etnográfusként dolgozott. A rendszerváltás idején a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója, 1990-1992 között a prágai Szövetségi Gyűlés parlamenti képviselője. Ezt kö­vetően újságíró, 1999-től az SZK Nemzeti Tanácsa em­berjogi és nemzetiségi bizottságának a titkára.- Mutatkozzál be.- Nyilván nem a születésemtől kell.- Nem. Tudom, hogy Kolonból származol, de elég az egyetemtől.-Az egyetem és 1989 között olyan sok idő nem volt, mert én a 80-as évek ele­jén kezdtem az egyetemet, néprajz szakon. Ezek elég csúnya idők voltak, akkor zajlottak a lengyelországi események 1980-1981-ben, nagyon rossz volt a han­gulat, nehezen viseltem akkoriban ezeket az ideológiai tantárgyakat. A második évben átléptem távúira. Emiatt elhúzódtak a tanulmányaim, közben még szül­tem is, úgyhogy 1986-ban fejeztem be az egyetemet, akkor államvizsgáztam. Utána néprajzosként Dunaszerdahelyen dolgoztam a múzeumban egészen 89 elejéig, majd átmentem a galántai múzeumba. És jött november, fizetetlen sza­badságon voltam vagy nem jártam be, az ilyen rövid átmeneti időszak volt. Úgy­hogy én az egyetem befejezése és 1990 eleje között, amikor is parlamenti kép­viselő lettem, csak belekóstoltam a szakmámba. SÁNDOR ELEONÓRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom