Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
SÁNDOR ELEONÓRA 548 - Megállhatunk a képviselőségnél? Ha jól emlékszem, akkor a választások után, a Szövetségi Gyűlésben voltál képviselő 1990-ben.- Az nem a választások után volt, hanem a kooptálások idején 1990 januárjában. Kihasználva az akkori törvényi szabályozást, hogy vissza lehetett hívni a képviselőket, ezzel a módszerrel szüntették meg a kommunista többséget a parlamentben, én akkor kerültem kooptálással a Szövetségi Gyűlésbe. A választások után az már egy következő időszak volt 1992-ig.- 1989 előtt volt-e valamilyen politikai tevékenységed, milyen hatások értek?- A politikai tevékenység az egy igen furcsa fogalom volt abban az időszakban. Nagyon tág értelemben politizálni nagyjából akkor kezdtem, amikor megismerkedtem a férjemmel, illetve az ő baráti körével. Én késtem egy évet az egyetem kezdetével, tehát ők akkor már egy éve Pozsonyban voltak, és már megvoltak a kapcsolataik Duray Miklóssal és részben azokkal a személyiségekkel, akiket kvázi ellenzékinek tartottak. Ma már nagyon nehéz bárkinek is megmagyarázni, hogy mit jelentett akkoriban a JAIK, vagy mit jelentett, mit tudom én, hogy eljött Pozsonyba a Balczó vagy valamilyen amatőr színház... Akkoriban olyasmi is politikai tevékenységnek minősült, amit ma senki nem sorolna ebbe a kategóriába. De később azért már voltak olyan kapcsolataink is, amelyek kifejezetten politikainak minősíthetők, akár az itteni Jogvédő Bizottsággal, akár a magyarországi ellenzékkel, és ami pedig már, hogy is mondjam, konkrét tevékenység volt, az már a 80-as évek vége felé, ezek a nagy aláírási akciók: az erdélyi falurombolás, memorandumok, a Néhány mondat, Bős ügye, hát ezekben már részt vettünk.- Milyen szerepe volt akkoriban a kluboknak, mely klubok voltak a legnagyobbak, legfontosabbak Pozsonyban?- Pozsonyban egy klub volt, a JAIK. Félreértés ne essék, én sose voltam, de a társaság sem mozgalmi ember. Mi akkoriban ugyan jártunk a klubba, segítettünk elszállásolni előadókat a kollégiumban, de mi nem voltunk mozgalmi emberek. Már csak azért sem, mert mi akkor már tényleg sokkal inkább a politika iránt érdeklődtünk, és a mi kapcsolataink, azok már kicsit más irányúak voltak, ezt a fajta mozgalmasdit, akár a klubban, meg a nyári táborokban, meg a Csemadokban, meg hasonlók, ezt mi akkoriban inkább pótcselekvésnek éreztük. Nem abban gondolkoztunk, hogy föltétlenül és mindenáron a hatalom szabta keretek között kell mozogni. Ezek a színterek, akár a táborok, akár a klubok, ezek végül is belül maradtak ezeken a kereteken, még ha úgy óvatosan próbálták is tágítani azokat, de nem jelentettek egyértelmű kihívást azokkal a keretekkel szemben, amiket akkor a hatalom megszabott. Tehát mi, a mi társaságunk inkább ilyen ezoterikus kis társaság volt, amely az ellenzék felé kereste a kapcsolatokat és más megoldási módozatokban gondolkozott, mint az ilyen mozgalmi keretekben.- Milyen kapcsolataid voltak a szlovák ellenzékkel, honnan eredtek ezek a kapcsolatok?
