Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
- Megvan a két parlament. Melyek voltak azok a fontosabb pontok, amikre ossz- 511 pontosított az FMK a kormányokkal kapcsolatban.- Megfogalmazódott még Budaj részéről egy olyan meglehetősen téves elképzelés, hogy nekik, tehát a VPN-nek nem kellene megbuktatniuk a kormányt, hanem úgymond kívülről, az utca nyomása révén kellene rákényszeríteni mindazon intézkedések meghozatalára, amelyeket mi fontosnak tartunk. Ezzel helyezkedtünk mi szembe, nevezetesen, hogy ez egy helytelen elképzelés, a parlamenti demokráciát már nem az utcán csinálják, a forradalom idején persze, de utána nem, azt az állam intézményeiben kell működtetni elsősorban, nem kizárólag, de elsősorban, következésképpen a kormányt meg kell buktatni, és nekünk kell kormányt állítani. És ennek kapcsán fontosnak tartottuk azt is, hogy mi ebben a kormányban részt vegyünk. Tehát az akkori elképzelés értelmében mindenekelőtt az olyan pozíciókra tartottunk volna igényt, mely pozíciók a kisebbségi problémákhoz egészen szorosan kötődtek. Ilyen lett volna az oktatásügyi minisztérium, a kulturális minisztérium, a mezőgazdasági minisztérium. Nekem akkor az volt az elképzelésem, ebből aztán jó kis zűrzavar keletkezett a tavasz folyamán, hogy ezt egyben egy rendszerváltozással egybe kellene kapcsolni, aminek az volt a lényege, hogy olyan, akkor még miniszterhelyettesnek hívták, olyan miniszterhelyettesi posztokat kellene létrehozni a számunkra fontos minisztériumoknál, meg a kormány egészén belül is, egy kormányelnök-helyettes személyében, amelyek egyfajta önálló döntéshozatali hatáskörrel bírnának kisebbségi kérdésekben. Most ez nem egy autonomists rendszer lett volna, hanem egy ún. konszocionális rendszer, úgy működött volna, hogy a szlovákiai magyarság által megválasztott testület döntött volna az illető személyéről, viszont a kormánynak, illetve az illetékes miniszternek egyetértési joga lett volna, tehát mondhatta volna az illető személyre, hogy nem, de maga nem dönthetett volna az illető személyről. Azóta is sajnálom, hogy ezt akkor nem értették meg. Az nagyon sok dolgot megoldott volna. Az oktatásügyi miniszter Ladislav Kováč kelt ki ez ellen nagyon. Az tény és való, hogy ezt nem egyeztettük a KC-val. Ezzel én előkészítetlenül rukkoltam elő, de ha egyeztetünk volna is, akkor sem biztos, hogy átment volna. Ebből aztán elég sok kellemetlenség lett.- Az mit jelent?- A VPN egyes, nemzeti orientáltságú tagjai nagyon bizalmatlanul viszonyultak hozzánk, és a későbbiekben minden lehetőséget kihasználva állandóan áskálódtak ellenünk. Az Együttélés pedig az egész tavasz folyamán használta a választási kampányban, hogy lám, nem lehet a szlovákokkal megegyezni. És Kováč hagyta is magát sokáig kiprovokálni, aztán egy idő után megtiltották neki a VPN-ben, hogy nyilatkozzon ebben a kérdésben.- Mi volt akkor a fő konfliktus?- Hát a fő konfliktus az volt, hogy voltunk egy tárgyaláson a Kováénál és miniszterelnök helyettesi posztot szerettünk volna, Nagy Lacit szerettük volna beültetni ebbe a posztba konkrétan, és a Kováč azt mondta, hogy ezt ő nem hajlandó megcsinálni. LLÖS LÁSZLÓ
