Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
kém megint csak szerencsém volt, mert egy évig úgy jártunk át, hogy részt vettünk a repülőegyetem rendszeres előadássorozatán, sok-sok beszélgetésen, amelyek nagyon hasznosak voltak, és ha jól emlékszem, egy év vagy másfél év után úgy döntöttek a magyarországiak, hogy no ennek a pozsonyi csapatnak az óvodás kora véget ért, tessék már szisztematikusan csinálni valamit. Beosztottak bennünket konkrét személyekhez, akik aztán feladatokat adtak, és azzal kellett úgymond behatóbban foglalkozni, amit az illető adott, és hát nekem szerencsém volt, mert én Kis Jánost kaptam, aki nem sokat teketóriázott, hanem mindig számon kérte tőlem, hogy milyen könyveket olvastam el, egyáltalán miket vettem, mi az, amit még meg kell venni, és el kell olvasni. Ő követelte tőlem, hogy tökéletesítsem a nyelvtudásomat, meg hát jókat beszélgettünk órákon keresztül az akkori ellenzékiekkel Szabó Miklóssal, Törzsök Erikával. Bence György tartott bennünket szervezésileg kézben, utána Törzsök Erika, Haraszti, Magyar Bálint, Kőszeg sorolhatnám még.- A népi-nemzeti vonal?- Nem nagyon, azokkal én nem voltam kapcsolatban. Ugyanakkor Csoóriról tudott az ember, olvasta is. Az igazság az, hogy a művelődési táborokban, ahol megjelent az ember, és mindenféle magyarországiak is megjelentek, ott találkoztam először azzal, hogy Magyarországon van olyasmi, hogy teszem azt zsidógyűlölet, ilyet én soha nem tapasztaltam. Egyszerűen nem is ismertem ezt a dolgot. Voltak a környezetemben zsidók, kevesen, de azokról senki nem beszélt úgy, hogy zsidók. Abban a világban, amiben én éltem, ez fel se vetődött. Néha mondták, hogy a Schick Karcsi, a mezőgazdasági szakközépiskola igazgatóhelyettese volt, ravasz zsidó ember, ez teljesen normális volt, semmiféle negatív felhangja ennek a dolognak nem volt. Nyugodtan elmondták róla, hogy hogyan berúgott múltkor, meg miket művelt stb. Ott találkoztam először ezzel a jelenséggel, hogy ilyen van, és nem igazán értettem, mert akikkel én kapcsolatba kerültem, az nem volt mind zsidó származású, de voltak köztük zsidók többen is, azok egészen kiváló emberek voltak. Nagyszerű emberi egyéniségeket ismertem meg, és hát az embernek visszataszítónak tűnt az, hogy hogyan lehet gyűlölni ilyen embereket. Amúgy az, ami a népnemzeti vonalból egyébként jött, a népi kultúra, a néptánc stb. felfedezése, mindaz, amit a kommunizmus Magyarországon lenyomott, az nagyon szimpatikus volt számomra, nagyon szívesen jártam ilyen helyekre, és hallgattam a néptáncegyütteseket, meg énekeltem népdalokat, amennyire az én hangom ezt lehetővé teszi.- Még Pozsonyhoz visszatérve, folytassuk a JAlK-kal.-A JAIK akkor működött igazán, ha volt egy, vagy egy-két ember, aki rendszeresen szervezte. Abban az időben a JAIK szíve-lelke Molnár Imre volt, akinek abból állt az élete, hogy a JAIK dolgai körül futkározott. Az ilyesminek persze aztán meg szokott lenni a következménye is, ami a tanulmányait illette, nála is meg voltak ennek a következményei, mert hát sokkal kevesebb ideje maradt tanulni. A következő alapvető élményem az egy magyarországi ösztöndíj volt, ugyanis egy olyan lehetőség nyílt meg előttünk, amiről korábban nem is álmodtunk, nevezetesen, hogy egy szemesztert Szegeden tanulhattunk, az ottani tanárkép-489 ÖLLÖS LÁSZLÓ