Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
OLLOS LASZLO 490 ző főiskola diákjai voltunk, de a szegedi egyetemet is látogathattuk. Én az első körbe nem kerültem be, de két szobatársam rögtön az első körbe bekerültetek, és kimentetek Szegedre. A következő évben én is kimehettem.(...)- Kik voltak a tanárok?- Demeter Anna egy közgazdász, egy nagyon szimpatikus fiatal tanárnő volt, és egy történész, kiváló könyvet írt Romániáról Raffay Ernő. Elsősorban ők.- Mit jelentettek ezek a kapcsolatok?-Tulajdonképpen, hogy mi jövünk-megyünk, viszünk-hozunk dolgokat, tehát a Jogvédő Bizottságnak átküldött küldeményeket, sokszor mi hoztunk valamit, illetve mi vittük Budapestre attól függően, hogy közülünk ki utazott éppen, és a megfelelő helyen ezt átadtuk, leadtuk. Még egy dolgot mondanék, volt egy nagyon tanulságos utazásunk, azon is részt vettünk többen, de nem egyszerre. A Szolidaritás akkor indult Lengyelországban, és kisütöttük, hogy meglátogatjuk őket, utazni lehetett. Az ember elment Varsóba, és sorba járta az ottani helyeket. Emlékszem hogy voltam a Masowsen, az országos központ Gdanskban volt, Varsóban a Masowsen volt a megyei Szolidaritás-központ. Aztán elmentünk a Paraszt Szolidaritáshoz, volt egy harmadik szakszervezeti szövetség az ún. Ágazati Szakszervezetek. Ez volt a legkisebb, mondta is ott az elnök, hogy nekünk csak I millió tagunk van, kisebbek vagyunk, mint ezek, ők tömörítették azokat a szakmákat, amelyek kicsi szakmák voltak és szétszórtak, kéményseprők, orvosok stb. Voltunk az ottani diákszervezetnél, az volt a legpezsgőbb hely, nyomda működött, mindenféléket nyomtattak stb. Ezek nagyon fontos élmények voltak ebben az időszakban.- Durayval milyen volt a kapcsolatod?- Nekem jó. Én rendszeresen látogattam őt otthon is és a munkahelyén is. Egyfajta mesterének tekintette őt az ember, elmentem hozzá és elbeszélgettünk, félórányit, egyórányit. Elmondta mindig a véleményét a dolgokról, meg lehetett vele beszélni a Szabad Európában elhangzott kérdéseket. Egy mai ember számára ez magától értetődő dolog, akkor ez távolról sem volt magától értetődő. Ez valami olyan érzés volt, mint amikor az emberről lehull valamiféle ketrec, ami mögül beszél bárki mással, ha politikai dolgokról beszél, míg ezekben a helyzetekben nem kellett ketrec mögül beszélni, megmondhatta az ember azt, amit gondol. Budapesten ugyanez volt azzal a különbséggel, hogy Budapesten még képzettebb emberekkel is beszélt az ember, olyanokkal, akik valóban a maguk szakmáján belüli a legjobbak voltak. Duray részletekbe menően nagyon alaposan ismerte a szlovákiai magyar valóságot, nagyon pontos képe volt arról, ami itt folyik, ami például nekem nem volt. Én inkább a könyvekben éltem, és nagyon jó volt számomra, nagyon sokat megtudtam arról, hogy itt mi történik, hogy történik, hogyan, merre, a kormányzatnak milyenek a stratégiái. A Husák-rendszer hogyan működik magyar vonatkozásban elsősorban, hogy gondolkodik. Nagyon intenzív volt ez a kapcsolat.- Hol találkoztatok?
