Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
- Először tisztázzuk azt, hogy mit jelent az, hogy a koncepciók harca? Milyen koncepciók álltak ott egymással szemben?- Én azt hiszem, hogy ezt eddig is egészen nyilvánvalóan elmondtam, de egészen röviden akkor még egyszer elismétlem. Tehát itt arról volt szó, hogy volt egyszer egy olyan koncepció, amelyik azt mondta, hogy maximálisan decentralizálni kell a Csemadokot, külön kell választani a társadalmi munkát vagy a civil társulási tevékenységet az apparátusnak a tevékenységétől olyan értelemben, hogy az apparátus kiszolgálója lesz, kulturális szolgáltató vállalata lesz a Csemadoknak a Csemadokon belül. És mindenképpen úgy, ahogy gazdaságilag kénytelenek voltak talpon állni az alapszervezetek, ugyanúgy az egész Csemadoknak gazdaságilag talpon kell maradnia, és úgy kell felvállalnia a feladatokat. Ezzel szemben állt a másik koncepció, amelyik azt mondta, hogy a szlovákiai magyar adófizető polgár, a Csemadok a szlovákiai magyar kultúra letéteményese, ennélfogva az állam kötelessége eltartani a Csemadokot. Ez a két koncepció ütközött úgy, hogy az a másik győzött.- Mennyire tudtad te megvédeni, mennyire tudtál te érvelni ott Galántán?- Nem nagyon tudtam érvelni, mert nem is akartam érvelni.- Te úgy mentél Galántára, hogy nem akarod tovább folytatni?- Én úgy mentem Galántára, hogy attól függ, milyen alapszabályt fogad el a közgyűlés. Ez volt az egyik feltételem. A másik pedig egy csalódásnak mondom, bár ez nem biztos, hogy jó kifejezés, tudniillik a közgyűlést megelőzően egy meglehetősen csúnya vita alakult ki a sajtó hasábjain. Ez a vita ez azért volt csúnya, mert olyan dolgokat vetett a Csemadok vezetőinek a szemére, amelyek nem voltak igazak. Itt egyszer már a beszélgetés során említettem, az Új Szóban konkrétan Dusza fogalmazott meg egy egész oldalas cikket „Kibújás vagy bebújás", azt hiszem, valami ilyesmi címe volt, ahol onnét kezdve hazudott, hogy a társulásokat az elnökség le akarta söpörni az asztalról. De nem ez a cikk volt a döntő számomra, hanem az, hogy ezt követően a társulások titkárai fogalmaztak meg egy olyan véleményt az Új Szóban, hogy a gazdasági katasztrófa felé viszszúk a Csemadokot. Az én elképzeléseim teljesen egyértelműen team-munkára épültek, tehát az én elképzeléseim az egész Csemadok átszervezésével meg a társulásokkal meg az apparátus működése az nem egy hierarchikusan felépített első emberből meg második emberből állt. Ha a társulások vezetői nyilvánosan kijelentik azt, hogy nem bíznak bennem, ez párhuzamosan azt is jelentette számomra, hogy nem fogok tudni velük együttműködni.- Mi lehetett az oka, hogy ezt megfogalmazták?- Nem tudom, hogy mi lehetett az oka. Tudniillik amikor a galántai közgyűlésen a választások voltak, és én bejelentettem, hogy ezért nem akarok indulni, akkor a társulások nevében Takács Bandi felállt, és azt mondta, hogy itt valami félreértés történt, mert nem ellenem tették ezt a nyilatkozatot, hanem Sidó ellen. Úgyhogy nem tudtam meg, hogy mi a gond, de hát a nyilatkozat megszületett, 479 NESZMÉRI SÁNDOR
