Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Neszméri Sándor

NESZMÉRI SÁNDOR

480 az én megítélésem szerint nem igaz, hogy csak Sidó ellen irányult, mert akkor azt úgy kellett volna megfogalmazni, hanem az rám is vonatkozott. A lényeg az, hogy nem akartam elvállalni a további megbízatásomat. De amikor Galántára mentünk, bíztam abban, hogy sokkal részletesebb vita lesz a Csemadok konkrét munkájáról, feladatairól, az eddigi elképzelések visszaigazolásáról vagy negálásáról. Ilyen tekintetben megint csak nem sokat adott a Csemadok közgyűlése, vagy csak én értékelem így, mert túlsúlyban voltak megint azok a hangok, amelyek a helyzet szomorú leírásával foglalkoztak, és nagyon sokszor megfogalmazódott ez a gondolat, hogy adófizető állampolgárok vagyunk, tessék minket eltartani.- Megvádolták a vezetőséget azzal, hogy például nem nagyon tudta a Csemadokot előbbre vinni?- Nem, nem vádolták meg. Ez egy csodálatos dolog, mert mondtam már, hogy a galántai közgyűlésen volt egy csodálatos manipuláció. Nevezetesen az, hogy számomra utólag is érthetetlen módon megint az alapszabály módosítása volt az egyik téma, de azt is tudom, hogy ennek az alapszabály-módosításnak az volt a célja, hogy megszüntesse a fizetett elnöki posztot. Tehát ha már egyszer hozzányúltak az alapszabályhoz, akkor kisebb-nagyobb változásokat még eszközöltek benne, és több kérdést, ahogy egyébként a rendkívüli közgyűlésre is, úgy tettek föl, hogy alternatívát fogalmaztak meg, és a közgyűlés a normális választási rendszeren keresztül olyan módosításokat fogadott el az alapszabályban, hogy megint megszavazta a fizetett elnöki posztot. S amikor összeült az országos választmány, hogy megválassza az elnököt, a főtitkárt, a titkárokat meg az elnökséget, meg a mi francot, akkor ott álltak, és láttam Szabó Rezsőn, hogy mindjárt meghal, mert kiderült, hogy itt most megint mi lesz. Akkor azt javasolták, hogy valaki magyarázza meg a közgyűlésnek, hogy nem jó ez az alapszabály, amit elfogadtak. Innét aztán az én demokrata lelkemnek nagyon nem tetsző dolgok játszódtak le. Valóban visszamentek a terembe, én már nem mentem vissza, megmagyarázták a tömegnek, hogy mi is itt a hézag.- Te már nem mentél vissza a terembe?- Nem mentem vissza a terembe.- Számodra ott véget ért a közgyűlés?- Igen. Számomra ott véget ért. Megszavazták azt, amit Szabó Rezsőék akartak. Akkor újra összeült az országos választmány, ott újra bejelentettem, hogy nem kívánok indulni a választásokon. Ott megválasztották Bauer Győzőt, Takács Bandi volt, azt hiszem, az ellenjelöltje. Akkor bejelentették, hogy Sidó indul a főtitkári posztért, és engem neveztek még meg Kolár Péter, miközben én már mondtam Péternek, hogy ilyen körülmények között nem vállalok semmit, s akkor fölálltam, és még egyszer megerősítettem, hogy nem vállalok semmit. Ekkor mondta el Takács Bandi az idézett szöveget, hogy nem rólam volt szó. Végül olyan argumentummal indultam el, hogy nem tudom pontosan, kik fogalmazták meg, talán Pukkai, hogyan néz az ki, hogy egy jelölt van, s hogy jelöltessem