Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Neszméri Sándor

- A legtöbb támadás a Csemadokot éppen ebben az időben érte, hiszen a rendkívüli közgyűlése után a Csemadok - megalakul februárban az Együttélés, márciusban már működik - ellen tulajdonképpen egy hadjárat indul el. A sajtóban ennek nyoma van. A vád jogosan vagy jogtalanul úgy szólt, hogy az Együttélés lenyelte a Csemadokot, vagy a Csemadok lefeküdt az Együttélésnek, az Együttélés a Csemadok struktúráját akarja kihasználni pártszervezésre stb. Hogyan emlékszel vissza ezekre a dolgokra?- Ez valóban elhangzott sokszor és lényegében azóta is. Én ezt a már akkor is jelentkező hatalmi harcnak, a pártok közötti hatalmi harcnak minősítem, és annak, hogy sem a Csemadoknak, sem az Együttélésnek nem volt sajtója, amelyik reagálni tudott volna ezekre a dolgokra.- A Csemadoknak ott volt a Hét.- Igen, de az 3 hetes gyártási idővel készült, meg hát a Hét ugyanannak az elvnek az alapján, ahogy minden más, szintén demokratizálódott, tehát ugyan a Csemadok adta ki, de beleszólásunk nem volt. Teljesen autonóm módon szerkeszthette a szerkesztőség. Mi nem kértünk a Héttől semmilyen koncepciót, heti tervet, havi tervet, negyedéves mit tudom én micsodákat sem, teljesen önállóan és szabadon szerkeszthették a Hétét. Meg hát a Hétben nem voltak ilyesfajta írások, s az nevetséges lett volna a Hétben reagálni más orgánumok írására, nem beszélve arról - még egyszer mondom -, hogy túlságosan rossz volt a harmonogramja a Hétnek ahhoz, hogy azt az akkori felpörgetett időben bármire ki lehetett volna használni. Ez az egyik dolog. A másik dolog az, hogy a mai napig tart a vád, hogy ahogy mondtad is, a Csemadok az Együttélést messzemenőkig támogatta. Ez pedig azért alakult így, mert már akkor szinte nem volt beszélő viszony a két magyar párt között. Tehát az FMK és az Együttélés között. Teljes volt a kölcsönös bizalmatlanság, mivel a Csemadokban már akkor el kellett kezdeni a leépítést. A Csemadokot 96 vagy valahány emberrel vettem át főtitkárként, és rövid időn belül több mint 30 embert el kellett bocsátani, mert úgy éreztük, hogy feleslegesen vannak annyian még akkor is, ha próbálkoztunk a különféle gazdasági dolgokkal, és néhányan be is léptek ezekbe a gazdasági kezdeményekbe, tehát oda mentek át, néhányan pedig az Együttélésbe. Az volt a szép ugye, hogy Varga Bélát mindenki úgy ismerte országosan és az FMK-n belül is, hogy ő a Csemadok alkalmazottja és a klubmozgalom felelőse, és az, hogy vele szerződést bontott a Csemadok, s Varga Béla átment az Együttélésbe dolgozni, ezt az FMK nem volt hajlandó tudomásul venni, annyira nem érdekelte, hogy mi történik a Csemadokban és az Együttélésben. Csak a vádaskodás érdekelte. Amikor Varga Béla elment az Együttélés plakátjaival vidékre, akkor az FMK bejelentette, a sajtó meg természetesen lehozta, hogy a Csemadok alkalmazottjai hordják az Együttélés plakátjait. Ami nem igaz, mert Varga Bélához akkor már a Csemadoknak semmi köze nem volt, de ezt én legfeljebb a nyugdíjintézetről hozott igazolással tudnám bebizonyítani. Viszont annyira aljasnak tartom ezeket a vádakat, hogy nem vagyok hajlandó egy lépést se tenni azért, hogy bármit is bizonyítsak, mint ahogy azt sem vagyok hajlandó bizonyítani, mert mindenki megbizonyosodhat róla, hogy az Együttélés úgy került a Csemadok székházába, hogy sehol másutt nem kapott helyet. Viszont mi gazdasá-465

NESZMÉRI SÁNDOR