Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Neszméri Sándor

NESZMÉRI SÁNDOR 466 gi szerződést kötöttünk az Együttéléssel, s minthogy a gazdasági dokumentu­mokat 10 évig el kell rakni, ezek a gazdasági szerződések és az, hogy az Együtt­élés igenis fizetett a Csemadoknak bérleti díjat, az a mai napig leellenőrizhető. Mindennek utána lehet nézni. Amiben némi igazuk van és volt a bírálóknak, ar­ra én igazából nem tudtam hatással lenni, hogy az Együttélés megalakítói kö­zött volt többek között a Csemadok volt két társelnöke is. Én a Csemadok ré­széről azt tartottam nagyon fontosnak, és magam is megtanultam a választási rendet úgy, hogy szinte versként szavaltam és verselemzésként tudtam elemez­ni, mert az volt az általános vélemény és nagyon sokan mondták a Csemadoko­­sok közül, tehát vidékről jött vélemény, hogy a Csemadok a felvilágosító mun­kába mindenképpen kapcsolódjon be, tehát a Csemadok tartson olyan összejö­veteleket, ahol elmagyarázza az új választási rendet. Nem szabad elfelejteni, hogy a szlovákiai magyarság visszamenőleg vagy 60 évig nem választott szaba­don, tehát nem tudta, mi az, hogy szabad parlamenti választások. Nem volt gya­korlata benne. Ráadásul külön választások voltak a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a Szövetségi Gyűlésbe, a Nemzetek Kamarájába, a Népek Kamarájába, zölddel, kékkel s még nem tudom, milyen színekkel jelölt listák voltak. Ha nem tévedek, akkor több mint 40 párt, nem tudom biztosan, de nagyon sok párt indult a vá­lasztásokon, az emberek kaptak haza egy hatalmas paksamétát, s el kellett dönteniük, hogy most mit is kell csinálni. Tehát ezt a választási mechanizmust magyarázta a Csemadok. Ezt tiszta szívvel merem mondani, állítani, sőt emlék­szem egy általam tartott somorjai előadásra, hogy beültek Öllös Laciék, tehát az FMK somorjai születésű egész testületé végighallgatni azt, hogy én milyen előadást tartok a választásokról, s az egész Csemadok-gyűlés után kénytelenek voltak beismerni, hogy a várakozásaiktól eltérően valóban nem kampányoltam, hanem a választási mechanizmust magyaráztam el. De az egyszerűen kivédhe­tetlen volt, hogy a Csemadok társelnökei, Szabó Rezső és Dobos ne menjenek el Csemadok-gyűlésre. Most mindegy, hogy alapvetően a csemadokosok azt akarták, hogy a mechanizmust magyarázzák el, az is mindegy, hogy Szabó Re­zső is meg Dobos is valóban a mechanizmust magyarázták el. Tényleg az van, hogy nem lehetett elválasztani azt a két dolgot, hogy ők párhuzamosan rajta vannak az Együttélés listáján. Tehát ilyen értelemben érhette ilyen vád a Cse­­madokot, de ehhez is hozzáteszem, hogy csak azért érte, mert senki nem figyelt oda, hogy Kovács Laci, aki az FMK, illetve az MPP listáján indult, és annak volt a képviselőjelöltje, az egyik legnagyobb Csemadok-szervezet, a dunaszerdahelyi élén volt. Hogy később aztán az MKDM vezetői, Fóthy ugyancsak a Dunaszerda­helyi járásban a Csemadok vezető embere volt. Tehát a Csemadokban, utólag is mondom, hogy hála istennek, az alapszervezetekben ez a meglehetősen gusztustalan kampány nem folyt. Hála istennek sem a Csemadokot, sem a pár­tokat, hogy így mondjam, vagy az emberek közti kapcsolatot, legalábbis az én tudtommal vidéken, faluhelyeken nem rontotta meg. A központi támadások, csatározások nem bontották meg és nem volt olyan, hogy a Csemadokból vala­kit kiebrudaltak volna azért, mert FMK-s vagy Együttéléses, nem volt olyan, hogy a vezetőséget aszerint állították volna össze, hogy ki melyik pártnak a szimpa­tizánsa, vagy melyiknek a tagja. Ezt abszolút nyugodt szívvel merem mondani.- Személyektől elvonatkoztatva, például a Csemadok KB elnökségének február 9-i állásfoglalása nyíltan azt mondja, hogy a Csemadok KB elnöksége a saját

Next

/
Oldalképek
Tartalom