Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Neszméri Sándor

hogy az állam támogassa a magyar kultúrát. Ez így igaz is, csak ugye akárhogy is van, egy civil szervezetnek egy polgári társadalomban mindig kicsikét ellenzé­ki szerepe van. Tehát a civil társadalom mindig a hatalommal szemben fogal­mazza meg magát. A hatalomtól nehezen várható el az, hogy egy jól működő 60- 80 ezres tömeggel bíró szervezetet azért támogasson, hogy az ő ellene dolgoz­zon. Ezért volt várható az, hogy a kultúrát az említett pályázati rendszerrel támo­gathatja, de arra nem fog pénzt adni, hogy fizetett alkalmazottai legyenek annak a civil társadalmi szervezetnek, tömegnek, amely végeredményben a hatalom el­lenében szervezkedik. (...)- Ha már megnyitottuk ezt a gazdasági kérdést, itt kérdezném meg, hogy utó­lag, évek múlva a Csemadok bírálói meg támogatói a ti számlátokra írják azt, hogy a Csemadok-székházat nem sikerült a Csemadoknak a saját tulajdonába megszerezni. Hogyan látod ezt?- Igen, mindjárt mondom ezt is, csak még visszatérek arra a kérdésre, hogy a borzasztó az volt, hogy az a szemlélet, hogy az állam kötelessége, az nem arra vonatkozott, hogy a kultúrát támogassa az állam, hanem arra vonatkozott, hogy az apparátus működését biztosítsa az állam. Ez egy óriási hiba volt akkor 90-91-ben, mert akkor igenis volt esély arra, hogy különböző vállalkozásokkal, és erre kidolgozott tervezetek voltak, melyek ma is megtalálhatók a Csemadok különböző archívumaiban, onnét kezdve, hogy például a Szőttes népművészeti varrodát működtetett volna egészen odáig, hogy el is indult a Csemart a lapter­jesztéssel. Istenem, ha most visszagondolok arra, hogy az összes lapunk végül is azt sírja, hogy milyen rossz a terjesztés, a Csemartot pedig 93-ban úgy szün­tették meg, hogy 180 terjesztője volt. Tehát megvoltak az esélyek és a lehető­ségek arra, hogy egy nagyon épséges, normális és önfenntartó apparátus segít­se a Csemadok munkáját.- Videókölcsönzőt, lapkiadót, nyomdát ten/eztetek. Ebből mi valósult meg?- Ebből lényegében amíg én ott voltam, működött a Csemart, létrejött a Hont Ki­adó, akkor alá volt írva egy szerződés egy svéd céggel és a komáromi nyomdá­val, hogy a komáromi nyomda privatizációjába a Csemadok úgy lép be, hogy az új gépeket a Csemadok hozza. Tehát részvénytársasággá alakult volna át a ko­máromi nyomda, nagyjából 30%-kal lett volna benne a Csemadok. Ki voltak dol­gozva a turistaszolgáltatások, arra is megvolt a lehetőség, hiszen a Csemadok­nak, illetve a Szőttesnek egy-egy autóbusza volt, a Csemadoknak volt szenei nyaralója, tehát volt lehetőség rá. Nem az a szemlélet győzött a Csemadokban a 91-es galántai közgyűlésen, amelyik efelé mozdította volna el a Csemadokot, hanem az a szemlélet győzött, hogy az államnak kutya kötelessége minket el­tartani.- Te támogattad volna ezt a kvázi gazdasági önállósodást?- Nekem ez volt a koncepcióm. Volt egy kérdésed a Csemadok-székházzal kap­csolatban. Ez azért nem igaz, mert ez jelentős csúsztatás. Tudniillik akkor még nem volt lehetőség arra, hogy a Csemadok székházát a járási hivataltól csak 463 NESZMÉRI SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom