Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
NESZMÉRI SÁNDOR 462 zetet. Na onnét aztán kicsit betegek voltunk Ivánnal, hogy ha ilyen szemlélettel szemben kell megcsinálni a közgyűlést, akkor vajon milyen sikere lehet. Ezzel a szemlélettel aztán meglehetősen sokáig találkoztunk még. Nagyon nehezen tudtuk elérni azt, hogy a járási szervezetek a rendkívüli közgyűlésre készülve már titkos szavazásokat tartsanak. Ahogy mondtam, hogy végeredményben sokkal többen voltunk, mint hatan, és sokkal kevesebben is, ez arra vonatkozott, hogy nem lett volna szerencsés mindenkit bekapcsolni az előkészítő munkákba. Aztán közbejött egy más döntés is, történetesen az, hogy a Szövetségi Gyűlés képviselői profikká váltak, ami azt jelentette, hogy az elnök folyamatosan Prágában volt, viszont rengeteg támogatást kaptunk a járások részéről. Főleg a fiatalabbak részéről, Mézes Rudira, Kolár Péterre, Huszár Lacira gondolok, meg azokra az új emberekre, akiket hasonlóan vontak be újra a Csemadok munkájába az elmúlt időszakban kizártak közül, Kiss Miska Komáromban például. (...)- Nektek olyan elképzelésetek volt, hogy teljesen függetleníteni kell a Csemadokot az állami költségvetéstől?- Nekünk olyan elképzelésünk volt, hogy tudtuk, hogy nem lesz állami támogatás. (...) Tehát úgy nagyjából 1992-től, legrosszabb esetben 93-tól Csehszlovákiában a nyugati mintára pályázati rendszerrel fogják támogatni azokat a szervezeteket, amelyek arra érdemesek. Ebből indult ki az a koncepció is, hogy ketté kell választani az apparátust és a szervezetet. A szervezet a tagság és az alapszervezetek, amelyek teljesen önállóan és szabadon működnek, az apparátus pedig arra van, hogy oda-vissza alapon kiszolgálja a Csemadok szerveit, szervezeteit az igénynek megfelelően. Mit jelent az, hogy oda-vissza alapon kiszolgálja? Tulajdonképpen egy kulturális szolgáltató vállalattá alakult volna át az apparátus. 90-ben erre óriási lehetőség volt, hiszen az embereknek nem volt pénzük arra, hogy kiépítsenek egy hasonlóan működő szervezetet vagy intézményt, mint a Csemadok. A Csemadoknak minden járásban volt irodája, volt telefonja, volt autója. A Csemadok folyamatosan kapcsolatban volt a különböző művészeti irodákkal, kiváló együttesei voltak, itt most a Csemadokot alapszervezeti szinttől a központi iroda alkalmazottaiig gondolom, hiszen ők intézték minden rendezvényre a vendégeket, és ők intézték azt el, hogy valahol felléphessen az együttesük. Tehát koncertirodaként szinte rögtön működhetett volna a Csemadok apparátusa. Úgy, hogy amennyiben az alapszervezetnek vagy a járási szervezetnek különböző rendezvényre vendégegyüttes kell, akkor azt a vendégegyüttest elhozza, de párhuzamosan annak a vendégegyüttesnek egyéb fellépési lehetőségeket is biztosít, és ezzel párhuzamosan - kihasználva a különböző kapcsolatait - különböző fesztiválokra, turnékra, egyebekre juttathatta volna el az arra érdemes Csemadok-együtteseket.- 1990-91-ben az állami támogatással volt valamilyen probléma?- Ekkor az állami támogatással az égvilágon semmilyen gond nem volt, sőt 94- ben sem volt még gond az állami támogatással. Nagyon sokan elfogadták ezt a koncepciót. Viszont, sajnos sokkal kevésbé fogadta el a Csemadok elnöksége és a járási szervek azzal a hangzatos és ugyan igaz szöveggel, hogy adófizető állampolgárok vagyunk, az állam kötelessége, hogy eltartson bennünket, vagy
