Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Németh Ilona

-Világi Oszkár, Hrapka Tibor, aztán az Ág Tibor bácsinak a lánya, Ág Zsóka, aki 437 aztán Magyarországra költözött, aztán a Mag Gyulának az unokahúga, Mag Ildi­kó, aki Nyitráról jött, Cséfalvay Ingrid, aki később az unokatestvérem, Béla fele­sége lett, Ravasz Marián, aki a férjem lett.- Ez évekig tartott?- Igen, aztan átalakult, ezt nem tudom pontosan megmondani, azóta is valami­lyen szinten megmaradt. Ez nagyon érdekes, mert amikor én elmentem egyetem­re Budapestre, és ott elkezdtem járni Szörényi Lászlóhoz az Eötvös Kollégiumba, amely 20. századi magyar irodalommal foglalkozott. Ezt az önképző formát elhoz­tam Szerdahelyre. Szigeti Lacinál találkoztunk, megbeszéltük, hogy a héten mit fogunk olvasni, pl. Krúdyt, aztán elemeztük, tehát ez így folyamatosan ment. A színjátszás kiveszett belőle, de ez a csoport egyben maradt. Azért mondtam, hogy a Lacinak a köre, mert magunk alakultunk, a Laci foglalkozott velünk hosz­­szú éveken keresztül, a Jókai Napokra jártunk, beszélgettünk róla, tulajdonkép­pen a gimnazista évek végig erről szóltak. A Lacin keresztül megismertük a szlo­vákiai magyar írókat, mert nagyon sokan laktak itt Szerdahelyen. Aztán az a cso-Eugen Gindl, Németh Ilona és Karsay Katalin a Nap első számának nyomtatásakor (Fotó: Fórum Intézet archívuma)

Next

/
Oldalképek
Tartalom