Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
A. Nagy László
-A telepesek jelen voltak a községekben, ott voltak a szlovák vezetők, de egy 417 külön világot alkottak. Ők is ki voltak zárva ebből a magyar világból. Ez annyira tipikus volt, hogy középiskolás koromban folyamatosan jártak a katonák meg a rendőrök verbuválni az iskolába, hogy menjünk, jelentkezzünk. Soha nem találtak jelentkezőt. Mert hát távol tartotta magát a szlovákiai magyarság ettől az integrációtól, idegen elemként élte meg a szlovák elemet. 68-hoz visszatérve, én 68-ban megszakítottam egy évre az egyetemi tanulmányaimat, mert filozófia-történet vizsgából az egyik tanárom nem engedett vizsgázni, sok volt a hiányzásom, és kénytelen voltam megszakítani illetve megismételni a második évfolyamot, minden más vizsgám megvolt, de emiatt kénytelen voltam megszakítani. Egy évet nem voltam egyetemista, és ezt az évet a Csemadok központi apparátusában töltöttem, népművelőként dolgoztam, a konkrét feladatom az volt, hogy szervezzem meg a szlovákiai magyar szociológiai és a szociográfiai társaságot. Miközben egy képzett szociológus, szociográfus sem volt. Ebben az időben jöttek létre a különböző szakmai szervezetek a Csemadokban. Ilyen volt a történeti társaság, a levéltári, az irodalmi társaság, a népművelői társaság, néprajzi társaság. És nekiláttunk Végh Lászlóval, aki közben elsős szociológus lett az egyetemen, hogy megszervezzük a szlovákiai magyar szociológiai társaságot. A társaság előkészületi bizottsága létre is jött, és hát nagy vehemenciával és nagy tervekkel kezdtük szervezni. Tanfolyamokat szerveztünk, meghívtuk a legjobb szlovák és magyar szociológusokat az akadémiáról, akik előadásokat tartottak a szociológia alapjairól, népismeretről, a társadalomismeret fontosságáról, módszereiről. Akiket pedig beszerveztünk, azok tanítók, népművelők voltak, Csemadok tisztségviselők, újságírók, írók. Az újságírók, írók közül olyanok, akiknek volt érzékenységük a témához, akik akár helytörténeti kutatásokkal vagy helytörténeti vizsgálódással foglalkoztak, vagy a falunak a szociális állapotáról írtak oknyomozó riportokat. Ez egy évig működött, de közben beindult a normalizáció, elbocsátottak engem is a Csemadokból, a mai napig is se szervezte meg senki se, bár ma már vannak szociológusok, a szociológiai társaságot.- Ez meghatározta a pályátokat is...- Végül is igen. Belőlem soha nem lett gyakorló filozófus se pszichológus. Mikor az egyetemet befejeztem, akkor hosszú ideig kényszerpályán mozogtam, de mindig a társadalomkutatások közelében maradtam. A munkahelyem 1975-től egy továbbképző intézet volt, aztán pedig egy oktatáskutató intézetben dolgoztam egészen 1989-ig. És mindig konkrét szociológiai-empirikus vizsgálatokat végeztem, illetve végeztünk megrendelésre, az akkori hatalom megrendelésére. Volt egy rövid időszak 1972-73-ban, amikor egy évet a kultúra és közvéleménykutató intézetben dolgoztam, ahol Végh László barátom is dolgozott, őt cseréltem, az ő helyére mentem, mert ő elment katonának, és folytattam azt a vizsgálatot, amiben ő is részt vett. Ő a szlovákiai magyar társadalom első fölmérését végezte, én pedig a ruszin kisebbséggel foglalkozó fölmérésben voltam. De ez egy rövid időszak volt, mert aztán két évre én is berukkoltam. Amikor hazajöttem, akkor már nem vettek vissza az intézetbe dolgozni. Eközben 75 után tettünk néhány kísérletet többedmagammal, éppen Duray Miklóssal, hogy a Csemadok keretén belül, vagy más szervezetek mellett, már amennyire lehetett akkor, folytassuk a fiatalok megszervezését nyári ifjúsági táborok és hasonló te-V . NAGY LASZLO
