Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
A. Nagy László
. NAGY LÁSZLÓ 416 ben ez lett a veszte. Demokratikusan leváltottuk Miklóst a JAIK éléről, és ugyancsak titkos szavazással engem választottak meg elnöknek 1967-ben, másodikos egyetemista voltam. Akik, úgymond, szerveztük Miklósnak a megbuktatását, azok később különböző fontos szerepet játszottak a szlovákiai magyarság történetében. Ez a Grendel Lajos volt, Bába Iván, Végh László, Szakái Gábor, aki operaénekes Kassán, Boros Kálmán, aki emigráns, 1969 óta kint él Svédországban, Bozsaky Katalin, aki hosszú ideig Prágában a Kulturális Intézetnek volt az igazgatója, Tóth László, Varga Imre volt ez a társaság, és még néhányan. Aztán három éven keresztül én voltam a klub elnöke. Eközben pedig beköszöntött 1968, a Prágai Tavasz, ami bennünket pozsonyiakat meg a prágai diákokat nem ért fölkészületlenül vagy váratlanul, mert a 60-as évek végére kialakult egész Csehszlovákiában egy ifjúsági klubmozgalom a prágai, a brünni, a pozsonyi, a nyitrai, a kassai egyetemisták saját ifjúsági klubokat hoztak létre, de vidéken is, éppen Vágsellyén is volt jól működő klub, Komáromban és még más helyeken is. Amikor 1968 bekövetkezett, akkor a magyar fiatalok készen voltak arra, hogy saját ifjúsági szervezetet hozzanak létre. Létre is jött a Magyar Ifjúsági Szövetség, a MISZ, annak a vezető szerveibe Varga Sándor, Duray Miklós, György István és mások kerültek be. Mi nem kerültünk be, mi voltunk a belső ellenzéke a vezetésnek.- A Csemadokban vállaltatok szerepet?- Olyan szerepet, mint amilyet Varga Sándor, aki a Csemadoknak az országos titkára lett, vagy éppen Duray Miklós, akit 68 májusában az elnökségbe választottak be, ilyen szerepet nem vállaltunk. Mi tulajdonképpen a tanuló éveinket töltöttük akkor, így a Csemadoknak az országos szerveibe mi nem jutottunk be, de nem is pályáztunk erre, nem is vágyódtunk ilyen szerepre. Viszont a Csemadokban történteket ismertük, és a JAlK-ban hétről hétre megjelentek az akkor ismert országos vezetők: Dobosék, Szabó Rezsőék, Szőke József vagy éppen Kardos docens, aki az első szociológiai fölmérést készítette a nemzettudatáról Szlovákiában. Ez meg is jelent akkor az Irodalmi Szemlében, és később a társadalomképről is írt egy fontos tanulmányt. 1968-ban a megszállást követő napokban a bölcsészkaron bekerültem a sztrájkbizottságba, és megszálltuk az egyetemet, bezártuk a kapukat, és nem engedtük be senkit. Egy hétig tartott ez a sztrájk, aztán megegyeztünk az egyetem vezetőségével. Ennek a későbbiekben az lett a következménye, hogy a sztrájkbizottság a vezetőit kizárták az egyetemről. Én megúsztam a dolgot, mert nem voltam az sztrájkbizottság vezetői között. 1968-ban, de a 60-as években sem volt jellemző, hogy a magyar egyetemisták Pozsonyban különösebben integrálódtak volna a szlovák egyetemi életbe, az ifjúsági szervezetben nem vállaltak szerepet, de egyéb egyetemi kulturális vagy társadalmi aktivitásban sem. Eléggé elkülönültünk a szlovák egyetemi ifjúságtól, és nem voltak élő kapcsolataink sem a közélet, sem az irodalmi élet, sem a kulturális élet képviselőivel, a kommunista szervezetekkel meg pláne nem. Ez tükrözte egyébként az egész szlovákiai magyarság akkori állapotát is ahogyan Dél-Szlovákiában a magyar közösségek, falvak vagy városok közösségei külön életet éltek, két különálló világ volt az.- Messze is voltak egymástól.
