Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Mészáros Lajos

MÉSZÁROS LAJOS

382 tudtam. Először Csanaky Nóra hívott meg, amikor Nagy László, a költő volt a vendég, akit nagyon szeretek. így ismertem meg Tóth Lajost is, aki a klubot szervezte.- 89 után aztán mi történt?-89 őszén már a mi munkahelyeinken is nagyon érződött, hogy valami van a levegőben. De arra, hogy összeomlik a rendszer, nem gondoltam. Ellenkezőleg, azt hittem, hogy minden úgy megcsontosodott, hogy itt egykönnyen változások nem lesznek, még a lengyelországi események ellenére sem, még akkor sem, ha akkor már ideiglenesen megnyitották a határokat az NDK-sok előtt. Valamikor októberben szakszervezeti gyűlést hívtak össze a bíróság legnagyobb tárgyalótermébe. A bíróság szakszervezetéhez tartoztunk mi, ügyvédek is, de az ügyészek meg a közjegyzők is. Világi Őszi kijelentette, hogy nem vesz részt az összejövetelen, ami akkor nagy szó volt. Én az idősebb és józanabb és mindig óvatosabb, próbáltam őt meggyőzni, hogy rendben, de nem kell tüntetőleg tudatni, nehogy gondja legyen belőle. Különben is ügyvédként diplomata voltam, még ha kedvem lett is volna valakivel összeveszni, nem tehettem meg a következő ügyfelek miatt. Őszi összeveszett az elnökkel, mert hogy hol az önkéntesség a szakszervezetben, ha muszáj megjelenni, meg hogy nincs is értelme, ezért sem megy. Akkor azt mondták neki, ha nem jössz, akkor majd itt a szomszédban, a „Fehér Házban” megmagyarázod a dolgot. Egy-két nappal november 17-e után Őszi meghívott, hogy nézzem meg kétszobás lakásukat, amit akkoriban kaptak. A lakásban alig volt berendezés, csak szőnyeg meg beépített szekrények, de nagyon örültek neki. Akkor figyeltem föl Évára, amint Oszinak mondja, hogy képzeld el, Szigeti még nem jött vissza Prágából, mert ott valami nagy zűrök, diáktüntetések vannak. Ekkor kezdtem tájékozódni, hogy mi is történik körülöttünk.- Szigeti mit keresett Prágában?- Azt én nem tudom megmondani, csak azt tudatosítottam, hogy ott van, ahol a diákfölfordulások is vannak. Erre figyeltem föl akkor, az volt az első reakció. S aztán jött Barak, hogy valamit kellene csinálni, hogy Navrátilék már szervezkednek. Az első összejövetel kint, a kultúrház hátsó oldalán volt. A szónokok a rámpán voltak, mert Jarábik Imre, akkor még nem merte megengedni, hogy a kultúrház előtt legyen az akció. Én a tömegben voltam, és csak figyeltem, hogy miket beszélnek, de akkor még nem mocskos meg kutya kommunistáztak. Az csak később jött, miután már Pozsonyban is beindultak a tömegek, ahova rendszeresen feljártunk. Őszi rövid idő után azt mondta nekem, hogy figyelj, jogászokra van szükség, magyar jogászokra is. Gyere, ne hülyéskedj, te ide tartozol, közénk, hisz tudod. Azután kezdtem velük menni, de az az igazság, hogy először csak a lépcső alsó fokán, és minden héten följebb mentem, mert óvatos voltam. Nem tudtam, hogy mi lesz. Én a szamizdatot nem nagyon olvastam, de Márait meg Hamvast vagy más tiltott irományokat sem. Hamvasról tőled hallottam először az FMK-ban. Nekem 89 nyitotta föl a szememet. Egy-két hét után elkezdődtek a mozgolódások, a forrongások a gyárakban, üzemekben. Nálunk főleg az OSP-ben, a Pozemné stavbyban, a PHS-ben, a falukon pedig a szövetkezetekben kezdték leváltani az embereket. A járáson Barakék már az Osvetá-