Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Mészáros Lajos
ból irányították, amit irányítani lehetett. Akinek jogi kérdése volt, utánam küldték az irodámba, minden nap késő estig benn tartózkodtam, de az első hetekben talán még fékeztem is a bársonyos forradalmat. Eleinte a forradalmárokat arról próbáltam meggyőzni, hogy a kidobásoknál be kell tartani a munkatörvénykönyvet, mert elveszíthetünk minden bírósági munkajogi pert, és az rengeteg pénzbe kerül. Egyszerűen nem ismertem föl, hogy mi van. Akkor ismertem föl igazából, hogy forradalom van, amikor az alkotmányból kivették a párt vezető szerepéről szóló cikket. Ez november végén volt.- Egyébként mindenki odafigyelt, főleg az alkotmányos megoldásokra Prágában és Pozsonyban is.- Persze, de miután Pozsonyban láttuk, hogy a tömeg milyen erős, aztán már bátrabbak lettünk Szerdahelyen is. Ezek olyan jelzések voltak, hogy akkor már kezdtük tudatosítani, amint mondtam, hogy nem kell minden áron betartani a munkatörvénykönyvet. Eljöttek utánam a másik oldaltól is, mert ismertek. Nagy Józsi az OSP-ből, akit emberileg később is tiszteltem és szerettem, annak idején fölvetette, hogy mit szólok az eseményekhez jogilag, hogy lehet, hogy mindezt, ami történik, mi jogászok megengedjük. Aztán jöttek az állami funkciókban lévő személyi változások. A volt fejesek közül volt, aki önként lemondott, és visszavonult a politikából, volt, aki egyezkedett, és elkezdődtek a tárgyalások, amelyekbe engem is bevontak. Egy megbeszélés nagyon megmaradt bennem, amikor az út menti táblák meg a középületeket díszítő csillagok, sarló-kalapácsok eltávolításáról volt szó. A kultúrházban a „Piroska” függönnyel elválasztott részében tárgyaltunk Vízváriékkal, a volt járási mezőgazdasági párttitkár is ott volt, Morvaynak hívták, és még valaki. Közülünk Őszi tárgyalt meg Barak meg azt hiszem, Németh Babi. Ellenfeleink azzal kezdték, hogy beszéljük meg először általánosabban, mélyebben a dolgot, és csak utána térjünk át a gyakorlati teendőkre, mert most nincsenek eszközök meg idő sem a megvalósításra. A húszperces sóder után Oszkár lakonikus válasza az volt, hogy nincs mit általánosan megbeszélni, és hogy majd a jelképek eltávolításában segítünk. Emlékszem arra, amikor ledöntötték a nagy csillagot a pártépületről. Furcsa érzés volt. És azután jöttek a változások az államigazgatásban, az önkormányzatba való kooptálások, ahova én is bekerültem.- Ez mikor volt?-A kooptálások 90 telén voltak, de az államigazgatás személyi cseréi folyamatosan zajlottak. Aztán jöttek az első demokratikus választások, az önkormányzati választások.- Említetted a romániai eseményeket, gyűjtést meg egyebeket, te abba részt vettél?- Igen a gyűjtésben részt vettem, de nem voltam Romániában. Az Osvetánál Oros Gyuszival meg Bödők Zsigával szerveztük és vettük át az adományokat, és az volt az egyezség, hogy, ha szükség lesz még emberekre, akkor megyünk mi is. Megmondom őszintén, amikor hazamentem, és láttam az eseményeket a tévében, jobban örültem, hogy nem hívtak. 383 MÉSZÁROS LAJOS
