Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
JUHÁSZ R. JÓZSEF 322 vagy kortárs zene, zörej zene, amivel mi foglalkoztunk. Egyszerűen kiestünk a fő vonalból, messze voltunk Pozsonytól, meg lehetett csinálni. így aztán jött a következő fesztivál. Az első fesztivál gyönyörűen lezajlott, nagyon jó akciók voltak, nagyon jó hangulata volt az egésznek, azt hiszem két vagy három napon keresztül folytatódtak, itt, a Csemadok épületében. 1988 volt az, amikor a Magyar Műhelyeseken keresztül meghívást kaptam Szegedre a Poliphonix fesztiválra. A Poliphonixról annyit kell tudni, hogy ez egy máig működő franciaországi alternatív költészeti fesztivál. A legnagyobb nevek alapították és csinálják. A pezsgőgyáros Bemard Heidsiek az egyik alapítója, Julien Blaine, Papp Tibor, azt hiszem, máig a Poliphonix szervezői között vannak, és Magyarországon 88-ban már kicsit szabadabb volt a légkör, mint nálunk és át tudták hozni ezt a fesztivált Szegedre. Budapestre még nem, de már Szegeden meg lehetett csinálni. S mivel ismertem a Műhelyeseket, meghívtak erre a bizonyos fesztiválra. Addig már én magam is elkezdtem foglalkozni performansszal, 87 előtt nem foglalkoztam vele aktívan, akkor csak szerveztünk. 87-88-tól aztán már magam is elkezdtem a perforrmanszokat művelni. Meghívtak, bemutatkoztam, a franciáknak megtetszett, és elhívtak Franciaországba 88-ban. Aminek semmi akadálya nem volt, beadtam rendesen a kérvényt, ugye kiutazási engedély kellett, ez volt a Tarascon-i költészeti fesztivál. Egyszerűen kiengedtek, és gyakorlatilag onnantól kezdve vagyok jelen a nemzetközi életben, meg aztán mindegyik fesztiválra hívtak, és ezeken újabb és újabb embereket ismertem meg. Ebből a szempontból ez azért volt fontos, mert addigra volt valamiféle nemzetközi tapasztalatom is. A második fesztivál idején - 88-ban volt az első, tehát 89-ben - már úgy tudtunk fesztivált szervezni, hogy akkorra már részt vettem két fesztiválon és láttam, nagyjából hogyan működik. Ott is természetesen az alternatív vagy a kísérleti költészet témákról volt szó, tehát nem a fő vonalról, a mainstream-ről, tehát ebből a szempontból mindegy volt, hogy Kelet-Európa vagy Nyugat-Európa, mert itt független szervezetekről van szó az egész világon, és ez befolyásolta a másodikfesztivált is. Ami még befolyásolta - legalább is az érsekújvári hátteret-, két dolog volt: az egyik, hogy 89-ben csináltunk egy aláírásgyűjtési akciót magyar iskolák, magyar óvodák érdekében, hogy magyar osztályokat nyissanak. Magyar óvodából alig volt, talán egy magyar óvoda volt, vagy egy se, vagy csak szlovák osztályok voltak az óvodákban. Úgy éreztük, hogy fel kell szólalnunk azért, hogy nyíljanak magyar óvodák, iskolák. Ez egy kicsit másik vonal, de itt éltem Érsekújvárban, és Varga Imrének az első felesége, Magda volt az, aki ezt fölvállalta szervezésileg is, mert komoly szervezés ment ekörül, meg Nagy Imre. És azt találtuk ki, hogy megírunk egy levelet a pártnak, gondolom, ahova kellett, a járásra, és beleírtuk, hogy szeretnénk, ha minél több magyar iskola vagy magyar óvoda indulna. Szerintem az egész járásról volt szó, mert az elején úgy volt, hogy Újvárban csináljuk ezt meg, de aztán az egész járásra kiterjesztettük, mert kiderült, hogy az egész járásban problémák vannak a magyar iskolákkal, óvodákkal, 89-ről van szó... Nem, ezt még 88-ban kezdtük és 89 tavaszára lettünk készek az egésszel, ami úgy történt, hogy elkezdtünk aláírásokat gyűjteni, tényleg az egész járásban. Mentünk emberről emberre, egyik vitte a másiknak, ami újdonság volt, s ami meglepte az embereket, az az volt, hogy aláírtuk az aláírásgyűjtő íveket, mindegyiken ott szerepelt a hármunk neve. Ezt általában úgy szokták annak idején csinálni, hogy nincs aláírva, tehát nem vállalták föl névvel, hanem csak beindult egy ilyen mozgás és akkor lehetett nyomozni hogy ki is csinálja
