Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
ezt. Mi fölvállaltuk névvel, címmel, mindennel együtt. Nagyon nagy fölbolydulást okoztunk a járásban. Nagyon sok aláírást gyűjtöttünk össze, szerintem ezreket, amelyek közt voltak iskolaigazgatók, óvónők, tanárok, pozíciókban ülő emberek nevei, és leadtuk ezeket a listákat, bevittük a pártra, ahova kell. A következménye az lett, hogy összehívtak mindenkit személyesen, minden vonalon: pedagógusokat, kultúrával foglalkozó embereket, a pártvonalon összehívták a párttagokat, akik aláírták, és mindenkit leszidtak, mindenkit megfenyegettek, vissza akarták vonatni az aláírásokat. Volt, aki visszavonta, volt, aki nem. Minket állandóan behívattak, de nem is pártvonalon, hanem volt egy Boros nevezetű, nem párt- hanem a járási bizottságnak az elnöke. Ő hívatott be, és akkor mondta, hogy hát mi ez. Mégis, hogy gondoljuk? Ez 89 tavaszán történt, akkor fűtőként dolgoztam, már a gázkazánházban, itt, Újvárban, ugye a ranglétrán előreléptem, mert a szénfűtésű kazánház után gázfűtésű kazánházban dolgozhattam, 50 méterre a lakásomtól. Teljesen automata volt az egész, nem volt különösebb munkám. De volt telefon, lehetett telefonálgatni. Ugye mindenki telefonálgatott, az addig nem okozott problémát, telefonálgattunk mindenfelé. Meghívást kaptam Párizsba, egy következő fesztiválra. (Ez már azután történt, hogy leadtuk azt a bizonyos aláírásgyűjtést.) Megint beadtam a kérvényemet, ráadásul akkor már többször egymás után jelentkeztem főiskolára is. Fűtőként. A kiutazáshoz szükséges ajánlást a munkahelyem nem volt hajlandó megadni. így már 89-ben nem engedtek ki Nyugatra. Ez előzte meg a 89-es fesztivált. Ott volt még néhány dolog, ami megelőzte a második fesztivált. Illetve nagyjából arra az időre esett egy találkozó, amit te szerveztél Sellyén, a lakáspdon. Miroslav Kusý volt ott, Langoš (Ján Langoš) volt ott, Ivan Čarnogurský , te voltál ott, Sándor Eleonóra, talán Öllös meg én. Azt tudom, hogy teljesen véletlenül keveredtem oda, mert mentem Pozsonyba és hívtalak, s mondtad, hogy van ez és én egyszerűen leszálltam Sellyén, elmentem hozzátok. Az volt az első kifejezetten politikai beszélgetés, arról volt szó, hogy fel kell venni a kapcsolatot a szlovák ellenzékkel: a magyar értelmiségiek a szlovák ellenzékkel. Beleszólni nyilván nem tudtam semmibe, mert politikai szinten annak idején nem volt semmilyen kapcsolatom, illetve csak részben volt, mert hiszen Budajjal addigra már ismertük egymást, sőt Budajnak valamiket intéztünk is, mert addigra voltak kapcsolataim pozsonyi nyomdászokkal, akik tudtak feketén nyomtatni dolgokat, nyomtattak is, nekünk is. Én hoztam össze Budajt ezzel a nyomdász emberkével, akinek viszont fontos lenne, hogy beugorjon a neve - majd utánanézek -, mert nekik is nyomtattak valamit. Volt ugye ez a zöld könyv, amit Budajék adtak ki és volt még egy kötet: a pozsonyiak kiadtak egy ellenzéki könyvet... Majd átgondolom, mi volt ez. Összehoztam őket, tehát ők már nyomtattak nekik valamit. Aztán volt még a Fragment K-ból az Oleg Pastier. Mivel az első fesztiválnak jó híre ment szlovák körökben is, fölvették velem a kapcsolatot. Ott egy interjút is csináltunk, még a forradalom előtt. Tehát azokkal az emberekkel úgy nagyjából összeismerkedtünk, tényleg csak ilyen ismerkedési szinten. Aztán volt ez a találkozó nálatok, ellenzéki politikai emberekkel. Ott hallottam először, milyen ellenzéki politikai mozgalmak léteznek, meg volt az aláírásgyűjtés, meg volt ez a találkozó, aztán a fesztiválra, úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk katalógust, hanem kinyomtatunk egy nemzetközi képeslap-albumot. Ezt a pesti Médium-artosokkal közösen csináltuk, de ők csak a nevüket adták. Ez Petőcz Andrásnak volt a folyóirata, és ezt kinyomtattuk Pozsonyban. És elkobozták. Rájöttek. Ad-323 JUHÁSZ R. JÓZSEF
