Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
JUHÁSZ R. JÓZSEF 320 és nagyon nagy szervezés volt. Közben egyre jobban megismertük ezt a csapatot, akik szervezkedtek Magyarországon az alternatív művészetben, és hát kedvet is kaptunk hozzá. És a következő dolog - még mielőtt a Stúdió érté ugyanabban az évben megalakult volna - az volt, hogy Németh Ilonával körbejártuk azokat a képzőművészeket, akik nem vettek részt a hivatalos képzőművészeti életben, tehát műtermekben állítottak ki, meg másokkal találkozgattak. Budajt így ismertük meg. Interjúkat készítettünk szlovák és magyar képzőművészekkel, amit az Irodalmi Szemlében publikáltunk. Tehát Jovánovics Györggyel, Mauer Dórával, Viktor Hulíkkal, Dezider Tóthtal, nem tudom, ki mindenki volt még, szóval ez hónapokon keresztül ment ugyanabban az évben, s ennek eredményeképpen - mert őket meg is látogattuk személyesen, megismertük a műtermeiket - megismertünk egy másfajta képzőművészeti életet, másfajta képzőművészeti tevékenységet, s akkor döntöttünk úgy Ilonával, hogy ezt meg kell osztani másokkal is, mert nálunk - főleg a csehszlovákiai magyarság körében - semmi hasonló egyáltalán nem volt. Akiket közben megismertünk - akcióművészeket, képzőművészeket -, áthívtuk egy-egy előadásra ide, Érsekújvárba, Dunaszerdahelyre, Somorjára, Pozsonyba a JAIK-ba, ahova csak tudtuk. így hoztuk el például - még a Stúdió érté előtt - a 180-as csoportot Pozsonyba. Ez volt talán az első ilyen rendezvény, még a JAlK-kal szerveztük meg. Ők is benne voltak, és nem is a JAlK-ban tartottuk, hanem valahol Pozsonyban: egy pincehelyiségre emlékszem, de nem tudom, hol volt. Ez volt az első ilyen rendezvény a Kassák mailart után. Azt hiszem, ez is megelőzte még az interjúkat. Aztán így, 87-től megalakítottuk a Stúdió értét Mészáros Ottóval, Németh Ilonával és Simon Attilával (ő pár hónapig volt csak benne, mert aztán átköltözött Magyarországra és máig ott él és dolgozik, biokémikusként). Kifejezetten experimentális művészeti irodalmi csoportot akartunk létrehozni, amit véghez is vittünk. És mentek ezek az előadások.- Honnan a megnevezés?- Mindent kipróbáltunk, olyan nevek jöttek elő...! Máig emlékszem, ezeket grafikailag is tervezgettük Ilonával is, Ottóval is, találgattuk a neveket, próbáltuk, hogy cseng, hogy nem, milyen nevet adjunk neki, aztán végül is valahonnan jött ez a Stúdió érté.- Miből állt a tevékenysége az Stúdió erté-nek?- Az elején az egyetemi klubokba vittük ezeket az előadásokat. És ez már az Iródiának volt az egyenes következménye, hogy nem magyarokat vittünk, hanem egyfajta irányzatot, egyfajta művészeti elképzelést, amibe számunkra ugyanúgy beletartozott Tomáš Ruller Csehországból, mint Márta István Magyarországról. A Fekete Dobozosokat is így ismertük meg, Márta Istvánon keresztül. Tehát mindjárt a legelején létezett Bódy Gábornak az Infermentál című videofolyóirata, egy kísérleti videofolyóirat, akkor fölvettük a kapcsolatot a Filmstúdióval, ahol kísérleti filmeket készített, Bódy Gábornak is ott jelentek meg az első filmjei. Ott dolgozott Márta István meg a Feketedobozosok, tőlük kölcsönöztünk ki filmeket, és ezeket vetítettük itt nálunk. Ezek olyan filmek voltak, amelyek nem kerültek hivatalos forgalomba. Tehát ez már kifejezetten más kultúra volt. Nem tiltott, de
