Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hunčik Péter
este Simečka egyértelműen - az öreg Simečka, nem a fiatal - azt mondta, hogy „pre národnostné menšiny potom ako že viem predstavit aj Petra a neviem čo všetko” [vagyis hogy a nemzetiségek részéről Pétert tudnám tanácsadóként elképzelni], De akkor, 89 decemberében ott volt a Nap, és szó sem lehetett arról, hogy menjek. Aztán visszamentem Szerdahelyre pszichiáterként dolgozni, és jöttél te valamikor ősszel, s akkor együtt mentünk föl Prágába Havelhoz. Én akkor elfogadtam az ajánlatot. Te is mondtad, hogy ezt nem engedhetjük ki, nekünk kell egy kapcsolódási pont, ezt a lehetőséget ki kell használni. És akkor veled elmentünk Prágába, és akkor mondtam, hogy bennem megvan a hajlandóság, hogy mégiscsak felmegyek Prágába. Mert akkor már nem mentek olyan jól a dolgok. (...) Beléptem, nagyon tisztességes helyet kaptam ott, szobát kaptam, minden titulusom megvolt, ami kellett hozzá, „reditel sekce” lettem. Ott minden tanácsadó „reditel” volt. De eltelt két hónap, s én Havelt alig láttam, illetve láttam reggelente néha, amikor tanácskoztunk, de nem tudtam vele beszélni, ezért aztán február elején bejelentkeztem rendesen hivatalosan a titkárnőjén keresztül. De hiszen maga minden reggel itt van vele, igen, de én szeretnék vele nyugodtan beszélni, hogy miért is vagyok itt, és minek jöttem ide. Azokon a reggeleken, amikor beszélgettünk, nagyon kevés szó esett a magyarokról, inkább Szlovákia került szóba. Emiatt egyébként Martin Bútorának is nagyon sokszor lelkiismeret-furdalása volt. Mi akkor hárman laktunk a prágai várban, Bútora, Schwarzenberg meg én.- Amikor fölkerültél a prágai várba Havel elnökhöz kisebbségi tanácsadóként, miből állt ez a munka?- Az első gond az volt, hogy a Charta koncepciójából fakadóan az a funkció vagy pozíció, hogy kisebbségi tanácsadó, tulajdonképpen számukra az égvilágon semmit nem jelentett. Régtől ismert a konfliktus Duray Miklós és a chartások között, amelynek az volt a lényege, hogy a Charta koncepciója szerint az emberi jogokat kell megoldani, és az emberi jogokon keresztül megoldódnak a kisebbségi konfliktusok is. Már önmagában az a tény, hogy Martin Bútora felkarolta és fölterjesztette, hogy az ő általa vezetett Emberi Jogi Hivatal mellett legyen egy kisebbségi szekció is, melynek aztán én lettem a vezetője, már ez önmagában nagyon nagy teljesítménynek számított, mert a cseheknek ehhez nem volt affinitásuk. Annak a prágai körnek, amely az elnököt és körét jelentette, akkor jelentős befolyása volt az egész csehszlovák politikai élet alakulására. Masaryk óta íratlan hagyomány a cseh politikai életben, hogy a Hradná Petorka, az elnök és az öt tanácsadója, annak idején, egyértelműen befolyásolta a parlament döntéseit, sok mindent meghatároztak. Havel ennek szellemében járt el, tehát ennek igenis volt súlya, ha már nem olyan, mint Masaryk idejében, de igenis volt, és keményen bele is kötöttek nemegyszer, és belénk kötöttek nemegyszer tanácsadókba is. (...) A csehek és Havel köre nem nagyon érdeklődött és nem nagyon értett a kisebbségi kérdéshez, és Szlovákiát sem értették meg. Ezt ki kell mondani. Az én személyes esetemben ez annyit jelentett, hogy ott voltam 90 decemberétől, ott dolgoztam, és eltelt már jó néhány hét, ha nem két hónap, amikor el tudtam érni azt, hogy először a Havel elé kerültem. És úgy kerültem Havel elé, hogy rendesen Schwarzenberg hercegen keresztül kellett bizony elég hangsúlyosan és határozottan jelezni, hogy itt vagyok, engem a kormánykoalíci-283 HUNČÍK PÉTER
