Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
HODOSSY GYULA 254 - És a szlovákiai civil szférával? Cserkészszövetséggel?-A rendszerváltás után a Szlovák Cserkészszövetség is megalakult, de jóval később, mint a miénk, valamikor 91 végén. Részt vettünk az alakuló gyűlésükön, s aztán folyamatosan tartottuk velük a kapcsolatot. De az RMS-szel mindvégig szorosabb volt a kapcsolat. Az RMS székházban irodát működtettünk. Állandó képviselőnk az egyik pozsonypüspöki cserkésztisztünk Wurster Olivia volt. Rengeteg találkozónk volt akkoriban, nemzetközi találkozók is, sok ember segítségére volt szükség. Ha kellett, ment Olivia, vagy Ajpek Gabi. Hodossy Karcsi is keményen dolgozott. Őt főleg oda küldtük, ahol angoltudás szükségeltetett, tehát nemzetközi találkozókra. A világszervezettel való kapcsolattartás is Karcsi bevonásával történt. Ő tárgyalt a nyugati alapítványokkal és szervezetekkel is.- Beszéltünk már a Csemadokról, de azért rákérdezek: véleményed szerint miként történt az átalakulása? Ti részt vettetek-e ebben, vagy legalább figyelemmel kísértétek-e?- Én azt gondolom, hogy a Csemadok úgy alakult át, hogy senki sem vette észre, hogy átalakult. A Csemadokban levő emberek egyszerűen kivonultak a Csemadokból, és elkezdtek mást csinálni. A szlovákiai magyar kultúra a szerkezetében változott meg, és aki érdekelve volt benne, megkereste a maga helyét, a régi Csemadok pedig egyszerűen leépült. Ha valaki most arról beszél, milyen nagy baj, hogy a Csemadok nem működik, mert nincs rá pénz, és ennek valamiféle politikai háttere van, én erre azt mondom, butaság. A politika végképp nem gátolta a Csemadokot, hogy a szlovákiai magyar kultúráért tevékenykedjen. Persze jó, ha pénz is van hozzá, de nem ez volt az elsődleges kérdés. Az alapszervezetek megmaradtak és dolgoznak. Azelőtt sem kaptak pénzt, most sem tartanak rá igényt. A dolgokat egészen másképp kell szervezni. Emlékszem, volt olyan elképzelés is, hogy a Csemadok alakuljon át politikai párttá, ez valamikor 90-ben lehetett.- 1990 januárjában.-A lényeg az, hogy maga a tagság döntött úgy, hogy a Csemadok ne legyen politikai párt, de nem is tudom, miért beszélek én erről, engem az Iródia-affér után Érsekújvárban a Csemadokból kizártak, azóta sem szólt nekem senki, mindenkitől bocsánatot kértek, boldog-boldogtalant rehabilitáltak, de senkinek eszébe nem jutott, hogy velem mi történt. Persze én sem álltam elő, hogy itt vagyok, most már engem is rehabilitáljanak.- Visszatekintve, mai szemmel, hogyan minősíted a rendszerváltást és benne a saját szerepedet?- Kezdem azzal, ha valaki a nyolcvanas években felvetette volna, hogy a rendszer egyszer meg fog dőlni, kevesen hitték volna el. Talán csak a fiatalok, mert ők alapjáraton nem hitték el, hogy valami örökké tartson. A középgeneráció zöme azért nyugodott bele a létezésébe, mert mást nem tapasztalt, mint a kommunista világot. Az a néhány ember, aki kiment nyugatra, s hazajött, és mesélt
