Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Dolnik Erzsébet

^ /

148 - Ezt szét kell bontani néhány területre. Hogy kik végezték a lehallgatásokat, arról természetesen nem tudok mit mondani, az anonim volt. Volt néhány személy, akikről feltételeztem, hogy besúgók. Egész konkrétan volt ilyen a tantestületben is, például egy tanár-kolléga, aki hosszú ideig a tantestületben a helyi pártbizottság elnöke volt (Ján Osvald), meghalt már. Ő közismerten olyan személy volt, aki pártvonalon tartotta a kapcsolatot sok mindenkivel, szerepet vállalt az 1968 után végzett átvilágítások során is. Minden jel arra mutatott, hogy mások is jelentettek, de arról nem volt bizonyítékom. Volt aztán olyan személy is, aki feladatul kapta, hogy engem szemmel tartson, ilyen volt a járási ideológiai titkár. Az ő lányát tanítottam, szlovák osztályba járt. Volt benne annyi becsület, esetleg taktika, hogy nem fejtett ki rám a lánya érdekében valamiféle különösebb nyomást, bár eléggé gyenge tanuló volt. Az is tény, hogy engem nem lehetett amúgy sem befolyásolni. Elég sok problémája volt az igazgatónak is azzal, hogy mindenféle ilyen „főkommunisták" gyerekeit tanítottam, s általában elég gyenge jegyeket kaptak a tantárgyaimból. A feltételezésemet személyes beszélgetéseink is igazolták, mert igyekezett ideológiai téren befolyásolni, valamint az igazgatón keresztül is megpróbált rám nyomást gyakorolni.- Lukáč szlovák ember volt?- Lukáč szlovák volt, a teljes neve Imrich Lukáč. Egy érdekes figura volt a Lukáč. Az igazgatói tisztséget 1968 után vette át, amikor „kinyírták" az előző igazgatót, Štefan Chudýt. Kelecsényi, kemény szlovák ember volt, nagyon sokan a magyarok közül úgy ismerték, mint nacionalistát. Meg kell mondjam, sokkal kevésbé volt veszélyes a magyarok szempontjából, mint néhány simulékonyabb kolléga. Ugyanakkor az is tény, hogy Léván 1989 után ő szervezte a Maticát. Chudýval kapcsolatban az objektivitás kedvéért el kell mondani azt is, hogy ő kapta feladatul a régi magyar könyvtári könyvek likvidálás, főleg azokat, amelyek a szocializmus előtt kerültek be a könyvtárba. A lévai óvónőképző lényegében örökölte a magyar tanítóképző könyvtárát, és ezek között értékes könyvek is voltak, valóságos könyvritkaságok. Tehát ő azt a parancsot kapta, hogy ezeket a könyveket meg kell semmisítenie. Akkor ő minden magyar és magyarul tudó pedagógust behívott az irodájába, és közölte, ő ezt a feladatot kapta, de ő tankönyvet, illetve bármilyen könyvet nem hajlandó megsemmisíteni. Azt mondta, csináljunk a könyvekkel, amit akarunk, vigyük el, tüntessük el - ő semmiről sem fog tudni -, mert máskülönben bezúzzák. Mindenki az érdeklődési körének megfelelően elvitt ezekből a könyvekből néhányat, és a maradék semmitmondó, esetleg már a szóéiból származó könyveket hagytuk elvinni és bezúzni.- Szlovákokat említettél. Magyarok többen voltak, vagy kevesebben a besúgók között. Az arányszám milyen lehetett?-Arányszámot nem tudok mondani, mert az ember soha nem tudta pontosan, hogy hányán vannak, akik megfigyelnek. Egyről biztosan tudok, aki egyébként közröhej tárgya volt, sokan ismerték Léván. Úgy emlékszem, egy kálnai magyar emberke volt, aki rendkívül feltűnően és primitíven végezte a „munkáját”. Általában mindenki gyorsan felismerte. Velem kapcsolatban az történt, hogy bizonyos ideig, amikor én mentem az iskolába tanítani, akkor ő megjelent mögöt-