Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csekes Erika
magukat, főleg az idősebb generáció. Én nem azt a képet akarom kelteni, hogy ez most valami ellenzéki sejt lett volna - mi ott nem szervezkedtünk, és nem csináltunk semmi olyat ami megváltotta volna a világot. Csak dumáltunk dolgokról, ennyi volt az egész.- A magyar kapcsolatrendszered 89 előtt milyen volt.- Semmilyen nem volt. Oszkár elment katonaságra, meg hát ő Szerdahelyen közjegyző volt, úgyhogy ott teljesen megszűnt a kapcsolat egy időre. A párkányi barátaim közül is a fiúk elmentek katonának, a lányok vagy már férjnél voltak, vagy épp készültünk férjhez menni.- A férjed?- 86-ban férjhez mentem Bukovský Igorhoz, akivel a párkányi strandon ismerkedtem meg. Ő csehszlovák válogatott úszó volt, és odajártak a strandra, ahol én úszómesterkedtem. Ahogy az aztán lenni szokott, a házasság első éveiben elég sok időt töltöttünk együtt. Nekem ez a munkahelyem nagyon lógós munkahely volt, reggel beiratkoztam, délután kiiratkoztam, ha éppen úgy volt jó nekem. Volt tehát kellő tér arra, hogy inkább a kapcsolatunknak éljek.- Akkor lettél vegetáriánus?- 89 októberében lettem vegetáriánus.- A férjed is csak akkor?- Persze, mind a ketten csak akkor, mert ő akkor az orvosi egyetemen abban az évfolyamban volt, ahol táplálkozástudománnyal foglalkoztak, és ott kezdett kicsit jobban informálódni ez iránt. Egyszer hazajött, és azt mondta, hogy ő most már nem fog húst enni. Mondom: „Jól van, de akkor mit fogunk enni?” Elkezdtem kicsit tájékozódni a témában, és egy új világ nyílt ki előttem... Ez egy kéthónapos folyamat volt, még a születésnapomon nyúl pástétomot ettünk, aztán azt kidobtam, és ott befejeződött.- A VPN-ben mit csináltatok?- Mentünk először is aláírást gyűjteni az akkori OF/VPN-es felszólításra, hogy szabad választásokat akarunk, hogy sztrájkot akarunk, hogy el akarjuk törölni az alkotmány 4-ik cikkelyét. Néhány pillanatig vaciláltunk, hogy most ki lesz az, aki a kezébe fogja ezeket a papírokat és végigmegy az épületen - ez egy 12 emeletes épület volt -, és bemegy a vezérigazgatóhoz, a vezérigazgató-helyetteshez, a különféle pártfunkcionáriusokhoz, mert hiszen mindenkinek meg kell adni a lehetőséget. És hát „én megyek, mert menni kell” felkiáltással, megfogtam, és kezdtem a 12-ik emeleten. A másodikon volt a vezérigazgatói, éppen vezetőségi ülést tartottak, amikor én bekopogtam. Volt még velem valaki, már nem emlékszem, kicsoda, de én voltam az, aki mondtam a szöveget. Csak néztek rám, amikor bekopogtam, és megkérdeztem hogy „uraim itt van egy aláírásgyűjtési 131 CSEKES ERIKA
