Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Kaltenbach Jenő: Kisebbségi jog Magyarországon (1990 - 2006)
58 Kaltenbach Jenő ségek reprezentánsaiból álló testületek. Fő funkciójuk az állami döntések előkészítésében való részvétel, e döntések (kisebbségi) társadalmi legitimációja. Az időben első magyarországi példa az ún. Kisebbségi Kerekasztal18 volt, amely ugyan teljesen civil kezdeményezésként jött létre 1991-ben, de miután a kormány tárgyalópartnereként, illetve a kisebbségek legitim képviselőjeként, „hivatalosan" részt vett a kisebbségi törvény előkészítésében félhivatalos jellegűvé vált. Több egymást követő kormány hozott létre különböző konzultatív bizottságokat, amelyek azonban értékelhető munkát alig végeztek.19 A kisebbségi participáció másik formája az ilyen funkciójú kormányzati intézmények létrehozása. Egyes országokban kisebbségi ügyekkel megbízott minisztérium, illetve ebben illetékes miniszter tevékenykedik. Magyarországon a rendszerváltást követően jött létre a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH), amelynek fő feladata a kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati (közigazgatási) teendők koordinálása. Nyilván ennek volt köszönhető, hogy a NEKH az első két kormányzati ciklusban a Miniszterelnöki Hivatal égisze alatt működött. Státusa 1998-tól annyiban változott, hogy felügyeletét az Igazságügyi Minisztérium vette át, majd 2002-ben előbb visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, aztán 2004-ben az újonnan létrejött Esélyegyenlőségi (később Ifjúsági Családügyi Szociális és Esélyegyenlőségi) Minisztériumba integrálódott.20 A kisebbségi célú költségvetési források elosztása céljából 1995-ben két sajátos szervezet jött létre - a Magyarországi Cigányokért és a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, amely a cigány közösséggel kapcsolatos közigazgatási feladatok szervezeti specializációjának újabb jele. A 2002-es kormányváltáshoz kötődik az egyes minisztériumokban létrehozott, ún. roma referensek intézménye. Ezek közül is kiemelhető az Oktatási Minisztériumban létesített oktatási integrációs miniszteri biztos a romáknak az oktatási rendszerben tapasztalható szegregációja elleni fellépés céljából. Az ebbe a kategóriába tarozó másik intézmény az Országos Kisebbségi Bizottság (0KB), amit az országos kisebbségi önkormányzatok delegáltjai alkotnak és fő feladata a tanácsadás, véleményezés, részvétel az oktatási döntések előkészítésében, illetve közvetve konfliktusfeloldó szerepet játszik. Az autonómia Egyes befolyásos nemzetállamok szívós ellenállása miatt, mindeddig semmilyen hatályos kisebbségvédelmi nemzetközi jogi dokumentumnak nem vált részévé az autonómiához való jog.21 Ennek ellenére és a számos jól működő példa alapján ma már kijelenthető, hogy az autonómia valamely formájához való jog ma már egy kisebbségi jogrendszernek conditio sine qua non-ja. Az autonómiaformákról és -rendszerekről szóló 18 A Kisebbségi Kerekasztal a német és a cigány civil szervezetek kezdeményezésére 1991 januárjában jött létre azzal a céllal, hogy elkészítse a kisebbségi törvény tervezetét. 1991 tavaszán aztán csatlakozott a kerékasztalhoz az összes magyarországi kisebbségi közösség, majd megkezdődtek a tárgyalások a kormány képviselőivel a „közös” kisebbségi törvénytervezetről. 19 Ilyenek voltak például a több egymást követő miniszterelnöki (jellemzően roma ügyekkel foglalkozó) tanácsadó testületek. 20 További - valószínűleg a jövőre is kiható változást az jelentett, hogy a „cigányügyek” önálló „államtitkárságot" kaptak. 21 Az eddig elfogadott ilyen tárgyú dokumentumok (pl. az Európa Tanács 1201/203. számú ajánlása) legjobb esetben „soft law"-nak tekinthetők, mivel nem tartalmaznak számonkérhető rendelkezéseket.
