Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Kaltenbach Jenő: Kisebbségi jog Magyarországon (1990 - 2006)
Kisebbségi jog Magyarországon (1990-2006) 59 hatalmas irodalom22 nem lehet ennek az értekezésnek a tárgya, ezért csak az egyes ismert autonómiaformák felsorolására szorítkozom. A tömbben élő kisebbségi közösségek autonómiája az ún. területi (territoriális) autonómia, amelyre számos példa van Európában. A szórványban élők esetében az ún. személyi (kulturális) autonómia használatos egyes esetekben kombinálva a helyi (önkormányzati) autonómiával. A hatályos magyar szabályozás közvetlen előzménye az MSZMP KB Kisebbségi Titkárságának az 1988-as tervezete, majd az ún. Baka tervezet,23 amely alapján készült el az Antall-kormány Igazságügyi Minisztériumának törvénytervezete. Miután ebből - az 1868-as hagyománynak megfelelően - teljesen hiányzott az autonómia, a kisebbségi szervezetek 1991 januárjában megalakították „kerékasztalukat” és saját, az autonómiát középpontba állító tervezetet dolgoztak ki. Két és fél évig tartó előkészületek után24 az országgyűlés 1993 nyarán fogadta el a nemzeti és etnikai kisebbségek jogiról szóló 1993. évi LXXVII. törvényt, amely azonban a parlamenti tárgyalás során éppen az autonómiára vonatkozó szabályok tekintetében az előkészítés során „elfogadotthoz” képest szinte a felismerhetetlenségig átalakult.25 Miután tömbben élő kisebbségi közösségek nem alakultak ki Magyarországon,26 nyilvánvaló, hogy csak a kulturális illetve a helyi (önkormányzati) autonómia jöhet szóba. A Nektv. mindkettőt intézményesítette 1993-ban, miután háromféle helyi és egy országos kisebbségi önkormányzati formát szabályozott. A helyi kisebbségi önkormányzati formák tekintettel voltak arra, hogy egyes településeken valamely kisebbségi közösség lokális többséget alkot. Erre jöhet létre a kisebbségi települési önkormányzat, amellyel az egész település kisebbségi lokális autonómiává alakul. Más településeken, ahol a közösség a helyi lakosság jelentős részét alkotja, ún. közvetett kisebbségi önkormányzat alakítható, ha a legalább 30%-os arányban kisebbségiként megválasztott önkormányzati képviselők így határoznak. Végül a harmadik forma az ún. közvetlen helyi kisebbségi önkormányzat kifejezetten a szórvány közösségek érdekében jöhet létre, ha a közösség nagysága megfelel a törvényi minimumnak. A helyi kisebbségi önkormányzatok azután létrehozhatják „ernyőszervezetüket”, az egész közösséget reprezentáló országos kisebbségi önkormányzatot, a kulturális autonómia intézményét. De önkormányzatok-e ezek a szervezetek? Önkormányzatról akkor beszélhetünk, ha biztosítottak az Alkotmány 44. §-ában részletezett önkormányzati alapjogok, de legalább azok a minimális feltételek, amelyeket az önkormányzati szakirodalom az önkormányzat fogalmához elengedhetetlennek tart.27 22 Az autonómiaformák egyik legjobb áttekintését adja Markku Suksi (szerk.): Autonomy. Applications and Implications. Kluiwer Law International The Hague-London-Boston 1998. 23 Baka András: Az új magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi törvény koncepciója. Regio, 1990. december, 59-66. o. 24 Ennek részleteiről lásd többek között Kállai Ernő: Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon. Gondolat kiadó Bp. 2005. illetve Kaltenbach Jenő: 10 éves a kisebbségi törvény. In: Tíz éves a kisebbségi törvény. Nekh. Budapest 2003. 15-21. o. 25 A kisebbségek legfőbb törekvése az volt, hogy önkormányzataik önállóságát a lehető legnagyobb mértékben garanciákkal bástyázzák körül, ezáltal elkerülve az előre látható legnagyobb veszélyt, nevezetesen, hogy a települési önkormányzatoknak alárendelődjenek. Az elfogadott modell éppen ebben a tekintetben nem ad garanciákat, sőt inkább az alárendeltséget „szentesíti”. 26 Figyelemre méltó, hogy a kisebbségi tárgyú szakirodalom ezt következetesen tényként rögzíti anélkül, hogy egyszer is utánajárna a történelmi miértnek. 27 A magyar önkormányzati és benne a kisebbségi önkormányzati rendszerről lásd Kaltenbach Jenő: A kisebbségi önkormányzat. In: Az önkormányzati rendszer magyarázata (szerk.: Verebélyi Imre) X/A fejezet 561-623. o. KJK, Budapest 1999.
