Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Kaltenbach Jenő: Kisebbségi jog Magyarországon (1990 - 2006)
56 Kaltenbach Jenő lett volna, amely messze megfelelt volna az összes alkotmányos elvárásnak, az adatvédelmi elvárásokat is beleértve14, és amely a névjegyzékbe történő felvételnél érvényesítette volna a Nektv. l.§ (2) bekezdésében rögzített kisebbségi ismérveket. Sajnálatos, sőt kisebbségi jogi szempontból elfogadhatatlan módon egy a hatályos alkotmánynak nem mindenben megfelelő változat került a törvénybe, nevezetesen, a közösséghez tartozás visszaélésszerű gyakorlásának kizárása továbbra is megoldatlan megsértve az Alkotmány 68.§ (4) bekezdését.15 Még inkább elgondolkodtató, hogy ehhez az Alkotmánybíróság is asszisztált. Kisebbségi biztosként 2003. szeptember 17-én benyújtott indítványomban az Alkotmánybíróságtól kértem annak a törvényi rendelkezésnek a megsemmisítését, amelynek értelmében ugyanaz a választói kör vehetett részt a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok megalakításában. A 2005-ben elfogadott kisebbségi választójogi törvény (Kvjt.) hatályon kívül helyezte a megtámadott törvényszakaszt, ám a jelzett aggályainkat nem oszlatta el. A kisebbségek és az állam (participáció, autonómia, önkormányzat) A participáció Ernest Renan egy 1882-ben a nemzet fogalmáról tartott előadása esszenciája a következő, azóta sokat citált mondatba sűríthető: „La nation c'est un prébiscite de tous les jours."16 Eszerint a népességből csak a közös akarat formál nemzetet. E közös akarat azonban demokratikus körülmények között természetesen nem jelentheti a közösség egyik (akár nagyobbik) részének diktátumát a másikkal szemben. A kisebbségek integrációja csak oly módon lehetséges, hogy intézményesen bevonják őket a közös akarat képzésébe. Ez kétféleképpen történik. Részben úgy, hogy olyan intézmények jönnek létre, amelyek a kisebbségek megfelelő részvételét garantálják a közügyekben hozott döntésekben. Ez a participáció. Másrészt a jogrend meghatározza azoknak a közügyeknek a körét, amelyekben a kisebbségi közösségek, az általuk létrehozott közintézményeken keresztül önállóan hoznak döntéseket. Ez az autonómia. Pontosabban ennek inkább fordítva kell történnie. „Ohne Organisation ist Demokratie nicht denkbar írja J.H. Kaiser ismert német közjogász,17 ami ez esetben azt jelenti, hogy a kisebbségi közösségeknek joguk van az érdekkörükbe tartozó ügyekben illetékes autonóm szervezetek létrehozásához, majd azokat a (nemzeti) közösségbe kell integrálni. Az alkotmány idevágó rendelkezései alapján úgy tűnhet, hogy a magyar jogrend mindkettőt biztosítja. Az alkotmány 68. § a következő rendelkezéseket tartalmazza: 68.§ (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. 14 A törvénytervezet előkészítése az adatvédelmi biztos bevonásával történt, így az eredeti kormány javaslat messzemenően figyelemmel volt az adatvédelmi szempontokra. 15 A választópolgár a helyi választási iroda (a jegyző) által regisztrált nyilatkozattal kérheti felvételét a kisebbségi választói névjegyzékbe. A közösséghez tartozásról szóló nyilatkozat valódisága azonban akkor sem vitatható, ha az „nyilvánvalóan” visszaélésszerűen történt. 16 Stefan Oeter: Minderheiten im institutionellen Staatsaufbau. In: Das Minderheitenrecht europädischer Staaten 492. o. 17 J.H. Kaiser: Die Räpresentation organisierter Interessen. Berlin 1978. 11. o.
