Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)

Kaltenbach Jenő: Kisebbségi jog Magyarországon (1990 - 2006)

Kisebbségi jog Magyarországon (1990-2006) 55 minden jogszabály alkalmazásának elengedhetetlen feltétele. (Már itt érdemes leszögez­ni - bár ez az egész kisebbségi joganyagra igaz -, hogy a Nektv. klasszikus lex imper­fecta, azaz számos rendelkezésének jogi norma mivolta erősen kétséges, miután hiány­zik a jogi norma differentia specificája, a kikényszerrthetőség.) A Nektv. látszólag eleget tesz a fent leírt követelményeknek, hiszen tartalmaz egy de­finíciót a kisebbségi közösségekről, amelyben az általánosan elfogadott jellemzőket (nyelv, kultúra, tradíció, összetartozás, tartós jelenlét) sorolja fel és egy kifejezetten indi­viduális jellemzőt is meghatároz, nevezetesen az állampolgárságot. Ebből logikusan kö­vetkezne, hogy a Nektv. alanyai olyan magyar állampolgárok, akik a definícióban felsorolt tulajdonságokkal bírnak. Ezzel szemben kezdettől fogva adós maradt a jogalkotó annak a megválaszolásával, hogy az alanyi kört ki, milyen eljárás keretében állapíthatja meg. Az ügy kétség kívül rendkívül összetett a perdöntőnek tűnő jogi szempontok mellett a múlt tragikus eseményei és sok más érzékenység is szerepet játszik egész Európában. A nemzetállami gondolkodásmód dominanciája (esetenként kizárólagossága) is komoly ne­hézségek forrása. Az utóbbi évtizedekben előtérbe kerül adatvédelmi szempontok és kü­lönösen azok helyenként szándékos instrumentalizálása, tovább bonyolította a helyzetet. Az így előállt problémahalmaz egész Európában most kezd tudatosulni.11 A hazai vita a 90-es évek elején egy darabig az ún. szabad identitásválasztás csap­dájába szorult és csak később terjedt el a felismerés, hogy ez nem más, mint annak a Kisebbségvédelmi Keretegyezményben is rögzített elvnek a kifacsarása, amely az identitási önrendelkezés elveként fogalmazható meg.12 Ez tehát nem az identitás sza­bad megválasztását, hanem az identitás mások, így az állam irányába történő megval­­lása feletti szabad rendelkezés jogát jelenti. Más oldalról nézve az állammal vagy har­madik személlyel szemben azt a kötelezettséget jelenti, hogy az egyén ez irányú dön­tését köteles respektálni. Ha azonban a kisebbségi polgár jogait gyakorolni kívánja és ez valamilyen állami intézkedést igényel, akkor a legelemibb jogállami követelmény, hogy az állam a joggyakorlás törvényességéről meggyőződhessen. Az a kérdésfelvetés tehát, hogy rögzíthető-e a kisebbségi identitás, álkérdés, az erről folyó vita álvita, az igazi kérdés ezzel szemben csak az lehet, hogy mikor, hogyan és ki(k) által rögzíthető és hogy ezt milyen garanciarendszer védi a visszaélésektől. A fent részletezett elvek és eljárások figyelmen kívül hagyása okozta azt a káoszt, amely ma ebben a kérdésben megmutatkozik és különösen a kisebbségi választójog körüli csaták formájában manifesztálódik. Mint azt korábban említettem, az alkotmány módosítása szükségessé tette a helyi és kisebbségi önkormányzati választójog re­formját. Az előkészítő munkák során kisebbségi biztosként - szoros együttműködés­ben az adatvédelmi kollégával - kezdeményeztem egy a kisebbségi közösség identi­táshoz való jogának13 is végre értelmet adó kisebbségi választójogi névjegyzék össze­állítására irányuló eljárás szabályozását. Ennek lényege egy közösségi „önregiszter” 11 A probléma aktualitását mutatja, hogy mindkét európai integrációs szervezet (EU, Európa Tanács) kü­lön munkacsoportokat hozott létre az etikai adatok kezelésére vonatkozó elvek kidolgozására, illetve a meglehetősen különböző tagállami szabályozások harmonizálására. 12 „Minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy ki­sebbségiként kezeljék-e vagy sem, és ebből a választásából vagy e választásával összefüggő jogainak gyakorlásából semmiféle hátránya ne származzék." (Keretegyezmény 3. Cikk) 13 Erről rendelkezik a Nektv. 3.§ (2) bekezdés: („ A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog olyan alap­vető emberi jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet.”), a 15.§ pedig elidegeníthetet­len közösségi jogról beszél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom