Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)

Benyovszky Krisztián: Életes irodalom - tudomány?

88 Benyovszky Krisztián suk: „Ha a tizenkilencedik század irodalomtudománya tudott valamit az életvilágról és ke­veset annak tematizációjáról, ma már eleget tud róla, ti. az irodalmiságról, az életvilág kérdése azonban vagy irrelevánsnak, vagy annyira magától értetődőnek tűnik a számára, hogy nem kell, s mivel kívül áll az irodalomtudomány kompetenciáján, nem is szabad ró­la beszélni. (...) Az életvilág problémájával való foglalkozás az Irodalomtudományban a trivialitás és a dilettantizmus veszélyét hordozza magában; jogosultságát viszont ponto­san annak a dolognak a fontossága adja, amit az irodalmi mű tulajdonképpen tema­­tizál.”15 (Kiemelés tőlem - B. K.) Zajac tehát e „veszélyek" ellenére is vállalhatónak tart­ja a tematikus irodalomértés programját, sőt szorgalmazza ennek a szempontnak az ér­vényre juttatását. S ebben maga jár elöl példával, amikor néhány vers elemzésén keresz­tül meggyőzően demonstrálja, hogy a szövegekben tematizálódó életvilág (az élménysze­­rűen megélt virtuális élethelyzetek) jellemzése és a poétikai reflexió hatékony együttmű­ködésre „bírhatok”. Talán nem véletlen, hogy a szlovák irodalomtudós néhány sorral lej­jebb Mészáros András egyik szlovákul publikált tanulmányára hivatkozik, mely a minden­napok életvilágának tudati és időbeli vonatkozásairól szól... Miként azt láthattuk, Mészáros András koránt sincs egyedül azzal a véleményével, hogy az irodalomtudományi elemzéseket közelíteni kell a mindennapi élettapasztala­tok világához. Miko és Zajac munkái után, folytatva a párhuzamok felvázolását, egy harmadik szlovák teoretikusra, Ľubomír Plesníkre kell itt mindenképpen utalni, akit a nyitrai szemiotikái iskola szemléletformáló egyéniségének tarthatunk. „Pragmatikus” vagy „pragmatista” esztétikájának részletes ismertetésére itt most nincs mód. Ezúttal csupán második monográfiájának, A másság esztétikájának16 előszavára hívnám fel a figyelmet, amely jól szemlélteti a laikus és profi olvasás eltérő szándékait és érdekelt­ségeit. A rendhagyó az előszóban az, hogy két szólamban íródott. A lapok bal oldalán a laikusok, jobb oldalán pedig a szakemberek számára magyarázza meg a szerző köny­vének címét, és ezen keresztül az esztétika műveléséről és céljairól alkotott elképze­lését, hitvallását is. A laikus oszlopban azt fejtegeti, hogy a címben szereplő „másság” jelenti egyrészt az elemzésre választott jelenségek szokatlanságát (számítógépes játé­kok, videoklip, reklám, keleti filozófiák és relaxációs technikák, a kert esztétikája), másrészt a róluk való beszéd, a „tudományos viselkedés" némileg rendhagyó jellegét is. A szakembereknek szóló részben is ezekről a dolgokról esik szó, csak más, „tudo­mányosabb” regiszterben megfogalmazva, s a magyarázat nevekre és elméleti szöve­gekre való hivatkozásokkal egészül ki. Plesník szükségét érezte annak, hogy művészet­teoretikusi tevékenységében se hagyja figyelmen kívül személyes élethelyzetét, hogy tekintettel legyen életvilágára, kommunikáljon vele, s az ez irányú tapasztalatait bevon­ja az értelmezői munkába. Amitől elhatárolódni igyekszik, az a vizsgált objektumtól messze távolodó, önmaga szövegvilágába záródó, s így nemegyszer önmagát generá­ló elméleti beszédmód. Helyette a személyes megélés vagy átélés, az egyéni életkör­nyezet, s az esztétikai élmény nonverbális, fogalmilag nem megragadható tapasztala­tai iránt nagyobb érzékenységet mutató esztétikára tesz javaslatot. Plesník az esztétikai tapasztalat és az egyéni létélmény egymásba folyásáról, köl­csönös áthatásáról, egymást gazdagító erejéről beszél. Az értelmező számára a refe­renciát (a hivatkozási alapot, motivációt vagy irányzékot) nem (csupán) az elméleti és filozófiai szövegek alapvetően fogalmi kijelentései kellene, hogy jelentsék, hanem leg­alább annyira, sőt mindenekelőtt saját egzisztenciális szituáltsága, melyet a legkülön­bözőbb kognitív, emocionális és testi tapasztalatok, élmények határoznak megjárnak át. A művekkel folytatott dialógus célja és tétje szerinte egy olyan gyakorlati életböl­csesség megszerzése, mely hozzájárulhat az életminőség javításához. Ezért hangsú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom