Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Mészáros András: Kazuisztika az irodalomtudományban?
78 Mészáros András A kazuisztika (esettan) olyan tanítás, amely a lelkiismeret és általában a moralitás területén felbukkanó dilemmákkal foglalkozik. Feltételezi olyan normarendszer meglétét, amelynek a fényében az egyes emberi cselekedetek, konfliktusok és dilemmák értékelhetők, valamint hierarchiába állíthatók. A kazuisztika több eszmerendszerben is fellelhető (a zsidó hagyományban például precedens értékű esetek tartoztak ide), de a teológia részévé a kereszténység tette. Főként a jezsuiták voltak azok, akik a kazuisztikát bevitték a felsőbb szintű oktatásba, és ehhez kézikönyveket szerkesztettek. A kazuisztika az oktatásban nem az általános törvényeket és elveket célozta meg, hanem az életben előfordulható, számtalan változatban és módosulásban felmerülhető egyes konkrét eseteket vette vizsgálat alá, és különösképpen a kötelességek összeütközéseinek az eseteit taglalta. A tanárok számára érvényes előírások magukban foglalták azt is, hogy skolasztikus apparátus nélkül kell a problémákat a kételkedések kiemelésével, következtetések útján megoldani. Sőt, arra is figyelmeztettek, hogy a tanár a saját véleményét akképpen erősítse meg, hogy az esetleges ellenkező véleményt - ha az szintén bizonyítható, és tekintélyes szerzők véleményével alátámasztott - hasonlóan valószínűnek és indokolhatónak jelezze (etiam probabilem esse significet). A kazuisztika tanításában nagy szerepet játszottak a felvetett esetek fölött való vitatkozások. Legjobban kidolgozott formái ezért a teológiában találhatók meg. Érdekes módon nem a gyakorlati, hanem az ún. rendszeres teológia részeként szokták tárgyalni a dogmatika, az apologetika, az irenika stb. mellett. Jelenleg nálunk a katolikus teológiai és lelkészi képzésben nem szerepel külön diszciplínaként, csupán a morális teológiai vizsga részeként jelenik meg egy-egy konkrét feltevés formájában. A protestáns teológia, alapelveiből kiindulva, nem deduktív módon oldja meg a lelkiismeret kérdéseit, ezért a kazuisztikát fenntartásokkal kezeli és a lelkészképzésből kihagyja. A jogtudományban, amely pedig az újkorban a kazuisztikát annak deszakralizált formájában újrateremtette, ez a kérdéskör mára marginalizálódott. Persze vannak olyan jogrendek, ahol precedens alapú ítélkezés folyik. Ott a kazuisztika állandó jelleggel működik. Sajátságos a kazuisztika funkciója az orvostudományban: itt a különleges esetek tartoznak hozzá, vagyis azok a kázusok, amelyek eltérnek a hagyományos előfordulási módoktól. Jogosan tehető fel a kérdés: hogyan kerül a csizma az asztalra? Azaz: mit keres a kazuisztika az irodalomtudományban, ha már eredeti területein is kiszorult a használatból? Nos, a probléma nem ennyire egyszerű és egyértelmű. Csak egyetlen példával szolgálnék. Az ún. alkalmazott filozófia, amely a filozófia pragmatikájával foglalkozik, már visszahozta a diskurzusba a kazuisztika témáját. És ezt nemcsak az etika és az erkölcstan (pl. az orvosetikán belül a szervátültetés stb.), hanem az ekológia vonatkozásában is teszi. Mindezek a megközelítések még nem jutottak el az elmélet szintjére, de funkcionalitásukhoz nem férhet kétség. Mára az a nézet uralkodik, hogy a kazuisztika az alkalmazás centrális kérdését érinti, hiszen az általános vonatkozások és az egyes esetek viszonylatára szándékozik fényt vetni. Sőt, a kazuisztika kortárs képviselői úgy vélekednek, hogy a kazuisztika képes válaszokat adni azokra a problémákra, amelyeket összefogó jelleggel a „valós világ" kérdéseinek tekintünk. Ezek szerint a kazuisztika alkalmazási területe a jelen legfontosabb dimenzióit érinti. A fentebb feltett kérdésre tehát a következő válasz adható: Ha a filozófia leszállhatott felsőbb régióiból a köznapi gondok és gondolkodás szintjére, de ugyanakkor megőrizte diszciplináris sajátosságait, akkor megpróbálkozhat ezzel az irodalomtudomány is. Mégpedig két okból. Az első az, hogy az irodalomtudomány mára eljutott az absztrakciónak egy olyan szintjére, ahová már csak a beavatottak tudják követni. Pedig hát
