Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Vajda Barnabás: Irodalomszemléletek, tankönyvlogikák, oktatási koncepciók
74 Vajda Barnabás nyei, a szaktudomány kritériumai, a piaci kereslet (ami Szlovákiában egyelőre nincs) stb. (Hogy akkor mi állandó ebben a rendszerben, azt lásd alább.) Mielőtt azonban fölvázolnék egy általam kívánatosnak tartott elvi tankönyvkoncepciót, érdemes mintát venni a jelenleg létező tankönyvekből. Ezek egyik szélsősége, ha a könyvben csak irodalomtörténeti és -elméleti ismeretek halmazát találjuk, eredeti irodalmi szöveg nélkül, panelszerű elemzésekkel. Erre lehet példa Magyarországon Madocsai László Irodalom IV.-e, amelynek előszavában a szerző be is vallja: „Korunk irodalma annyira változatos, összetett és sokszínű képet mutat, hogy az egyes írók, költők munkásságát nem lehetett sem egy eszmei áramlat, sem egy művészi módszer, sem egy stílusirányzat címszava alatt megfelelően bemutatni.’’9 Ezért alkalmazta a más tankönyvszerzők által is gyakorta alkalmazott megoldást, hogy ti. korszakbevezető, művészeti és politikai háttér stb., azután következik az alkotók bemutatása szép földrajzi és kronologikus rendben. És máris helyben vagyunk: ez maga a megkövült, elavult paradigma. Madocsai László éppúgy, mint Mohácsy Károly és más jelenlegi tankönyvszerzők is, előszóikban bizonyos „katartikus élményekre" és „legértékesebb művekre” hivatkoznak, azaz valamilyen megőrzendő, de közelebbről meg nem határozott elvekre és értékekre mutatva ajánlják tankönyvüket. Vajon az irodalomkönyvek, amelyek határozott esztétikai irányt vesznek, nem számítanak-e propagandának? A határozott esztétikai irány mennyire egyeztethető össze az előbb említett gondolkodási divergenciával, interpretációs többirányűsággal? Tud-e egyáltalán egy tankönyv esztétikai irányt mutatni, szabni? És szabad-e azt neki? (Mármint irányt szabni.) Ha igen, akkor merre, milyen irányban kell/lehet/szabad irányítani az olvasóvá nevelendő generációkat? Meg kell mondanom, számomra sokkal szimpatikusabb irodalom-tankönyvbeli koncepció az, amelyet pl. a Lant és toll című szöveggyűjteményben10 tapasztaltam. Ez nem több és kevesebb, csak szöveggyűjtemény, egy olvasókönyv, amely az irodalmi szövegek között tematikusán kalandoz (pl. Mese és költészet; Mondák és mítoszok; A Biblia; Népköltészet; Régi magyar irodalom stb.), időbeliségét tekintve pedig kronologikusan halad (pl. A család témakörön belül Homérosz, József története, A tékozló fiú, Petőfi: Egy estém otthon, Móricz: Hét krajcár, Sánta Ferenc: Kicsi madár), de ezt is csak a könnyebb kereshetőség végett teszi. A szövegek olvasásának sorrendje és azok egymással való kombinálhatósága, a szövegek interpretációs modellje teljesen szabadon választható, ráadásul az írói életrajzok, történelmi, filozófiai hatások stb. nélkül, prekoncepciómentesen lehet őket olvasni. Kérdéses persze, lehetséges-e a kánonok háttérbe szorítása egy olyan erősen kanonikus tudományterületen, mint az irodalom (Éliás Balázs). Főleg akkor, ha figyelembe veszünk még két szempontot. Egyrészt azt, hogy ha elkezdjük irodalomtankönyveik modernizációját, előbb-utóbb számolnunk kell azzal az érdekes feszültséggel, amit úgy lehet egyszerűsítve leírni, hogy: egymásnak feszül a kánon és a dekanonizálásra való hajlam, és/vagy egymásnak ütközik a konstrukció a folyamatos dekonstrukcióval. Másrészről tudomásul veendő az iskolai irodalomoktatás következő kulcstényezőjeként az empátia. Amikor azt mondtam az imént, hogy az iskolában szerintem a nevelés lényegesebb, mint a tudomány, arra is gondoltam, hogy az olvasott szövegeknek inkább empatikus tulajdonsággal kell bírniuk, mint tudományosakkal. Égy bizonyos ponton a tudomány nagyon is szemben áll az empátiával. Van szerző, pl. Fenyő D. György, aki különösen a modern korokban egyenesen korlátnak tekinti az írók életéről való tudást, mint tragédiák, tragikus sorsok szörnyű láncolatát, amelyet sem etikai, sem esztétikai, sem morális szempontból nem érdemes tanítani. Mégis tesszük.11 A szövegekkel szemben támasztott empatikus követelmény abban is segíthetne, hogy a
