Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Csehy Zoltán: Torzulások és torzítások
Torzulások és torzítások 67 3. A fordítás és az eredeti kérdése A tankönyvszerzők azonosítják a műfordított szövegeket a szerzők eredeti nyelven írt szövegeivel, a fordítástapasztalat hermeneutikai távlataival nem számolnak, a fordítók nevét is csak rapszodikusan közük, a Catullus-fejezetben például elmarad Devecseri nevének említése az Odi et amo kezdetű vers esetében, melynek legalább 11, olykor radikálisan eltérő magyar tolmácsolása is ismert. Sajnos, a magyarországi szöveggyűjteménnyel szemben - mely a Ritoók Zsigmond-Szegedy-Maszák Mihály-Veres András nevével fémjelzett gimnáziumi tankönyv kiegészítője - a fordítói interpretatív igazság létmódjainak számbavételére a hazai szöveggyűjtemény egyszólamúsága nem kínál lehetőséget. A Shakespeare-fejezetben jelöletlen Arany János- és Mészöly Dezsőfordításrészletek kavarognak, mintegy azonosítva ezeket Shakespeare szövegével. Máskor viszont magas szintű forrásnyelvi ismereteket is elvárnak a diáktól, amikor a névvel nem jelzett Devecseri-fordításhoz ilyen kérdést mellékelnek: „Vajon ez a fordítás felidézi az eredeti hangulatát?" (1, 97.) S ehhez mindössze annyi a támpont: „a latin eredeti nyolc igét tartalmaz és egyetlen főnevet sem!” (1, 97.) Mindez természetesen Kerényi Károly mélyreható verselemzésének vulgarizált lesoványítása. Szapphó esetében sincsenek tisztában azzal, hogy Radnóti átköltésének (Radnóti neve szintén nincs említve) versformája nem azonos Szapphó eredeti művének versformájával, sőt, Radnóti egy kétsoros Szapphó-töredék alapján írta meg hatsorosát. A szerzők fordításszemlélete ekvivalenciaelvű, rekonstruktív és kópiajellegű. Nincsenek tisztában a görög nyelv polimorf természetével sem, hiszen Anakreónt, a kis-ázsiai Teoszból származó költőt A leszboszi költészet című fejezetbe (1, 79.) sorolják, holott nem az aiol dialektust használja, mint Szapphó vagy Alkaiosz. A görög-latin fogalmak, szövegek fordításai is többször pontatlanok: a hőmérői szó nem vak, hanem vakok, s Szenczi Molnár Albert nyelvtanának címét is szerencsésebb lett volna genitivus helyett nominativusban megadni (s nem így: Novae grammaticae hungaricae - Új magyar nyelvtan) vagy közölni a teljes címet. 4. Félinformációk s azok torzulásai a megfogalmazások során Balassi Szép magyar komédiájáról a következőt írják: „csak töredékében maradt fenn”. (1, 230.) Ez 1958-ig így is volt, de a Fanchali Jób-kódex fölfedezésével előkerült a teljes szöveg. Schliemann a „domb hetedik rétegében megtalálta azt a várost, amelyet Trójával azonosított.” Schliemann a második rétegig hatolt, a homéroszi Trója a Vll/A rétegben került elő. E hibatípus egyik speciális esete az ún. puzzle-mondat, mely az Euripidészről szóló fejezetben is fölbukkan (1, 92.). A mondat kirakósjátékhoz hasonlít, ráadásul bizonyos elemei nem is társíthatok: „Ezek a »realisztikus« alakok a legtöbb tragédiában nők, mégpedig nem Antigoné típusú »ártatlan« leányzók (sic!!!!), hanem nagy szenvedélyektől, szerelemtől, féltékenységtől gyötört, mindenre képes asszonyok: Médeia, Phaidra, Andromakhé, Flekabé és elsősorban Iphigeneia, akiről két tragédiát is írt (Iphigeneia Auliszban, Iphigeneia a tauroszok között).” Kérdés tehát: mióta asszony a szűzen feláldozott Iphigeneia, kivált az Iphigeneia Auliszban című darabban, s vajon a jelzőáradatból melyik rendelhető hozzá? 5. A primer művek felületes ismerete A tankönyv a hibás vagy inkorrekt tartalomismertetések egész sorát vonultatja föl. Arisztophanész „a Békák című művének egy alvilági drámai verseny a témája, egyet-