Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Polgár Anikó: Gondolatok a fordítói önreprezentáció és az álfordítás kapcsán
62 Polgár Anikó csillagok rétjein pásztora égi csikóknak, légy ma velem, s utamon te vezessed a léptem. Lásd, sietek, s ma a hold se vezérli a vándort. Nem megyek én lopakodva orozni a másét: szép szeretőm epekedve vigyázza a jöttöm: Aphrodité üde csillaga, óvjad a hű szeretőket. (Rácz Olivér ford., 1978) Hesperos, Aphrogeneia arany lámpája az égen! Hesperos, éjbe sötét bakacsin mennyboltnak a gyöngye! Fénylőbb nálad a hold, de a csillag mind halaványabb. Üdvözlégy! mennék egy pásztorhoz vigadásra! Hold ragyogása helyett te világíts nékem; a hold ma Jókor feljött, ám szaporán eltűnik; orozni Nem megyek én; rálesni az éji utasra se vágyom. Hajt a szivem, s szeretőt szerelemre segíteni illő. . (Vértessy Dezső ford., 1940) Hesperos, Aphroditének arany fáklyája, te drága, Hesperos, éjszaka kékjében ragyogó nemes ékszer, holdnál halványabb, de a csillagnyájban az első, üdvözlégy, kedves, te világíts most az utamra, mert lakomára, a pásztorhoz megyek, és ma korábban ment le a hold a szokottnál, újhold is ma van éppen, és nem lopni megyek, sem a vándorokat kirabolni, csak szeretek s az szép, ha segíted a hú szeretőket. (Trencsényi-Waldapfel Imre ford., 1942) Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek, Csillagom, ékszer a kék éjben, te, ki úgy ragyogod túl fénylő társaidat, mint téged a hold, gyönyörű szép Csillagom, üdvözlégy! s mikor engem drága találka hív, a ma túlgyorsan lebukó hold fénye helyett add, add az utamra arany lámpád! Nem azért megyek én, hogy lopjak, az éjszaka vándorait se fogom kirabolni: szeretek! és illik pártolnod igaz szeretőket! (Szabó Lőrinc ford., 1958) Hesperos, Aphrogeneia aranytűzű fénye az égen, Nyájas Hesperos, ékkő fent a nagy éji sötétben, Téged a hold halványít el és te a csillagok ezrét. Üdvözlégy szeretett fény! Most, hogy a pásztori torhoz Ballagok el, - te világíts, mert az alig kiújult hold Óh be korán tűnik el ma az égről. Nem megyek úgy, mint Tolvaj, sem pedig úgy, hogy az éji utast kiraboljam, - Csak szerető vagyok és oly szép ma szeretni szerelmest. (Franyó Zoltán ford., 1958)
