Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)

Polgár Anikó: Gondolatok a fordítói önreprezentáció és az álfordítás kapcsán

Gondolatok a fordítói önreprezentáció és az álfordítás kapcsán

61

5 VAS István: Hét tenger éneke. Budapest, Szépirodalmi, 1982, 14.

6 Vö. ORBÁN Ottó: Hatvan év alatt a Föld körül. Budapest, Magvető, 1998.

7 Uo„ 424.

8 VAS István: Horatius olvasásakor. Uő: Az ismeretlen isten. Tanulmányok 1934-1973. Budapest, Szépirodalmi, 1974, 600-631.

9 A fordító köszöneté.VAS István: Hét tenger éneke, i.m., 5-7.

10 RÁCZ Olivér: Csillagsugárzás. Műfordítások a világ népeinek költészetéből. Pozsony, Madách, 1978. és CSELÉNYI László: A pitypang mítosza. Válogatott műfordítások és átköltések. Pozsony, Madách, 1986.

11 TŐZSÉR Árpád: Előszó. In: CSELÉNYI László: i.m., 7-8.

12 RÁCZ Olivér: Csillagsugárzás, i.m., 9.

13 Budapest, Magyar Világ, 1988.

14 Vö. DEVECSERI Gábor: Villon „átköltése". Nyugat, 1937. II., 368-369.

15 POMOGÁTS Béla: Faludy György. Budapest, Glória Kiadó, 2000, 224.

16 ILLYÉS Gyula: Nyitott ajtó. i.m., 9.

17 SONTAG, Susan: A világ mint India - A fordítás mint útlevél az irodalom közösségén belül. Fordította: LUKÁCS Laura. Nagyvilág, 2004/4, 343-357., az idézet helye: 344.

18 Vö. FALUS Róbert: Devecseri új Catullusa. Nagyvilág, 1967/8, 1246-1249. Itt Falus Devecseri Gábort „legetikusabb mai műfordítónk”-nak nevezi.

19 SONTAG, Susan: i.m., 344.

20 Kalligram, 2000/11, 72-73.

21 Budapest, Magvető, 1980,15. A világirodalmi lexikon szócikke szerint Edith Södergran „honosítása" 1943-ban kezdődött (Svéd antológia. Fordította: BALOG Barna. Budapest, Officina, 1943.). Később számos antológiában jelentek meg a költőnő műveinek magyarításai, többek között 5 vers az 1967-es Skandináv költők antológiájában,. 30 vers a Tanács boldogoknak című finnországi svéd költők antológiájában (1990).

22 A görög bukolikusok (Theokritos, Moschos, Bion) költeményei. Fordította: VÉRTESSY Dezső. 2. kötet, Budapest, MTA, 1940, 134.; Görög költők. Fordította: TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre. Budapest, Officina, 1942, 55.; SZABÓ Lőrinc: Örök barátaink. 1. kötet, Budapest, Szépirodalmi, 1958, 330-331.; Évezredek húrjain. FRANYÓ Zoltán műfordításai. I. kötet, Marosvásárhely, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1958,109.; Pásztori Múzsa. Fordította: KERÉNYI Grácia. Budapest, Magyar Helikon, 1961, 114.

23 Vö. JENKINS, Andrew: Polifunkcionalitás és költői műfordítás. Helikon, 1986/1-2, 86-95.

24 Vö. POLGÁR Anikó: Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. századi magyar költészetben. Pozsony, Kalligram, 2003, 209-221.

Függelék

Bión

Heszpere, tász eratász khrüszeón phaosz Aphrogeneiász, Heszpere, küaneász hieron phile nüktosz agaima, tosszon aphauroterosz ménász, hoszon exokhosz asztrón, khaire philosz, kai moi poti poimena komon agonti anti szelánaiász tü didú phaosz, óneka téna számeron arkhomena takhion düein. úk epi phóran erkhomai, úd’ hina nüktosz hoidoiporeonta lokhászó: all' eraó: kálón de t’erasszamenó szüneraszthai.

Heszperosz, szép teli csillaga esteli égnek, rőt ragyogásé, fényt kacagó, tüzes ékkő,