Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Benyovszky Krisztián: Nagy árnyakról izgalmasan
Benyovszky Krisztián NAGY ÁRNYAKRÓL IZGALMASAN (Gazdag József: Az árnyak kifürkészése) Élő vagy halott az, aki a saját halálát éli?” I. Elméleti felvezetés Michel Butor szerint a történeti alakok (királyok, császárok) regénybeli szerepeltetése nagyban megköti az író kezét, mivel velük szemben nem élvez akkora szabadságot, nem tulajdoníthat nekik olyan kalandokat, amelyek a valóságban nem estek meg vagy nem úgy estek meg, ahogy ábrázolja őket, különben „hazugsággal, esetleg rágalmazással vádolhatják”1. Ezek a személyek egyediek, fölcserélhetetlenek, ezért különösen új dolgokat nem mondhat róluk. Ezzel szemben a társadalmi ranglétra másik végén található figurák megjelenítésében képzelete „teljes szabadságában és teljes erejével működhetik."2 Mi sem egyszerűbb, mint kitalálni egy házmestert vagy egy közjegyzőt, aki nem él(t) ugyan, mégis teljességgel valószerű, s azt mondhat el róluk, amit csak akar. Ezek a mindennapi személyek többé-kevésbé fölcserélhetők, mivel mindig sok van belőlük, s így a nevük nem játszik olyan fontos szerepet. A szereplők e két csoportja közt helyezhető el a híres emberek csoportja, mondja Butor, „azoké a személyeké, akiknek a híressége bizonyos szerepet játszik az elbeszélésben, költőké, festőké például”, s akik ismertségük folytán egyfajta viszonyítási pontként működnek. Mivel többen vannak, „hozzájuk lehet csatolni egy-egy kitalált kortársat, aki aztán, kulcsszemen, valamelyiküknek a tükörpárja lehet.”3 Ezek a tüköralakok később fokozatosan elválnak valóságos mintáiktól, önállósodnak, egyéni, eredeti vonásokat öltenek fel, míg aztán az ilyen szereplő már „nem ezt vagy azt a létező költőt ábrázolja, hanem egy lehetséges költőt képvisel, aki a valóságban nem létezik, de léteznie kellene.”4 S hogy miként is kapcsolódik a francia író és esszéista gondolatmenete a konferencia témájához? Balzac művei kapcsán Butor olyan elméleti kérdéseket boncolgat, melyek - mondhatni - örök érvényűek. Hogyan viszonyuljunk az olyan regényekhez vagy elbeszélésekhez, melyek világában valóban létező vagy létezett személyek neveit hordozó hősök jönnek-mennek, tesznek-vesznek, érzenek és beszélnek. A prototípusaik felől kell olvasnunk őket, vagy azoktól teljesen független, önálló individuumokként kell bánnunk velük? „Tolsztoj Napóleonja vagy Dickens Londonja nem azonosak a történeti Napóleonnal vagy a földrajzi Londonnal. A fiktív individuumok létük és tulajdonságaik tekintetében nem függenek valóságos prototípusoktól. A fiktív Robin Hood számára irreleváns, vajon létezett-e történeti Robin Hood - írja Ľubomír Doležel Mimézis és lehetsé
