Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Beke Zsolt: "oszthatóság, nem a kettősség"
oszthatóság, nem a kettősség 31 tani kell, vagy valami választódik úgyis. Viszont ha már megtörtént a választás (gyötrelmes kínok között nemegyszer), az oszthatóság nyomban megszűnik, és helyébe a melankólia lép. A vágyódás az után, amit a valami-választással végképp kizárt - a lehetőségek közül.” (25.) Az Ikrek mindezek ellenére nem süllyed olyan kataton állapotba, mint Jacob Horner, John Barth Az út vége című regényének főszereplője, bár a két regény között nagyon sok párhuzam fedezhető fel. Jacob Horner kóros mozgásképtelenséget előidéző döntésképtelenségén (melyet a következő részlettel jellemezhetünk a legjobban: „Itt esett aztán meg velem, hogy teljesen kifogytak belőlem az indítékok, mint ahogyan az autóból szokott kifogyni a benzin. Semmi sem indokolta, hogy Cincinnatiba menjek, Ohio államban. Semmi sem indokolta, hogy Crestline-ba menjek, Ohio államban. [...] Szemem [...] üres tekintettel az örökkévalóságba meredt, a végtelenségbe bámult, s ha már így van az ember, semmi értelme sincs, hogy bármit is cselekedjék, vagy akár csak a szemlencséje fókuszát átállítsa.”2) a mitoterápia segítségével kíván úrrá lenni, különböző szerepeket oszt magára, melyek túllendítik az éppen felmerülő problémán, ugyanakkor őt magát körülhatárol hatatlanná, megfoghatatlanná teszik, cselekedetei még a maga számára sem koherensek, nem köthetők egy személyhez, választásai - ha egyáltalán választ, inkább vele is csak megtörténnek a „választódások”, mint az Ikrekkel - újabb és újabb szerephelyzeteket és szerepeket hoznak létre. Visszatérő motívum Barth regényében, hogy Jacobot azzal szembesítik, vagy ő maga szembesül azzal, hogy nincs is valójában. György Norbert „román"-jában hasonló problémákkal találja szemben magát az elbeszélő, vagy az Ikrek, illetve mindkettő egyszerre. Többször is tematizálódik, hogy az Ikrek szeretne „itt” vagy „ott” lenni, szilárdan, értelmesen-értelemmel kötődni valahova: „Mert »megállni«, igen, itt vagy ott »maradni«, az lenne a király, hogy legyen »itt«, és legyen »ott«, bármi is, ha szomorúság, hát szomorúság, de a tiéd - az Ikreké. Ne csak jelen idő, ne csak »csak«. »Minden« legyen, »itt« és »ott«, a »mindenség«, igen, bárhol is, ahol az Ikrek megkívánja, szeretné, ilyen-olyan helyeken: hegyek, völgyek, városok - térkép itt nem segít, szóba sem jöhet -, ahol itt »itt«, ott »ott«, és az Ikrek mindig »Ikrek« lehetne.” (174.) De hát - mint láttuk Jacob Horner esetében - éppen a döntésképtelenség, a megkettőződések miatt nem lehet az Ikrek „itt” és „ott”, nem tartozhat hozzá szorosan a történethez, a helyzethez. S mikor mindezek ellenére mégis egy klasszikus értelemben vett döntést hoz, érzelmi alapon választ, s ebben véli megtalálni ezt a kötődést - „Ennyi lenne hát az »itt«, és ennyi az »ott«? Ennyi a titok, kérdezed. Ennyi, mondod - nem több, nem kevesebb: szerelmesnek lenni egy Klárába, Bratislavában.” (217.) -, akkor sem igazán állapodhat meg. Leginkább éppen Klára miatt, aki, mint tudjuk, szintén ellenáll minden ilyen fixálási szándéknak. Az ittnek és az ottnak, illetve az „itt”-nek és az „otť’-nak erre az ellentétére játszik rá a mimikri viszsza-visszatérő motívuma is. A kontúrját vesztett, döntésképtelen Ikrek ily módon simulhat bele környezetébe, s így tud jelen nem lenni úgy is, hogy jelen van.3 S itt kapcsolható elemzésünkbe a fent említett másik szempont, az elbeszélő szempontja, ami tovább bonyolítja mind az Ikrek identifikálására tett kísérleteket, mind magát az értelmezést. Az elbeszélő arról próbál meggyőzni, hogy történetét az egyes szám harmadik személyű Ikrekről mondja, vagyis hogy az elbeszélő (ideje) és az elbeszélt (idő) nem azonos. Az ezek közötti távolságot még látszólagos bizonytalanságokkal (pl. az elején az elfogyasztott sör márkájában való bizonytalanság - 21.) is növelni próbálja, s azzal is, hogy egyes történéseket az Ikrekkel folytatott telefonbeszélgetésekre hivatkozva mond el, mely eljárások paradox módon nem fenyegetik a „mindentudás” pozícióját. Beszédébe azonban egyes szám első és második személyű monda
