Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Beke Zsolt: "oszthatóság, nem a kettősség"
Beke Zsolt „OSZTHATÓSÁG, NEM A KETTŐSSÉG” (György Norbert: Klára) Román A Klára egy román.* Mi az, ami egy románt megkülönböztet egy regénytől? - A szlovák nyelv használata, tűnik kézenfekvőnek a magyarázat György Norbert könyvének olvasásakor. Mindenesetre ami ezzel kapcsolatban a leginkább felmerül: az a kérdés, hogy a szlovák nyelv milyen mértékben és milyen funkcióval van jelen a szövegben. Tulajdonképpen nem tisztázható, az olvasó számára nem derülhet ki, milyen nyelven is folyik a magyar nyelven (?) lejegyzett párbeszéd a regényben. A szlovák lenne nyilvánvaló, hiszen túlnyomórészt Pozsonyban, pontosabban Bratislavában játszódik a történet, feltételezhetően szlovák környezetben. De egy Klárával folytatott dialógusban feltűnik például a magyar nyelvi közeget feltételező Hit Gyülekezete, s egypár olyan szójáték is a magyarra utal, ami a (Klárával és a költővel folytatott) párbeszédekben hangzik el, és szlovák nyelven nem működne („Jópofa, szólt az Ikrek, kicsit kövér, nem csoda, ha süllyed - tojásdada, kurjantotta a költő..." - 144.). Már az effajta eldönthetetlenségből is következik, hogy nem két külön nyelv puszta, mechanikus vegyítéséről, esetleg egy nemzetiségi létállapot/nyelvállapot bemutatásáról van szó, sokkal inkább két nyelv keverékéről, ahol - Jamesonnal szólva1 - a keveréké a főszerep, mely keverék egyik legfontosabb jellemzője éppen a szöveget, a szituációt, a cselekményt, annak helyét és idejét ironizáló attitűd. Úgy is lehetne mondani, hogy a beszélt vagy irodalmi (szlovákiai) magyar nyelv és a Klára nyelve közti tér az irónia tere. Az elbeszélő(k) még erre rá is játszik (rájátszanak) azzal, hogy - a kierkegard-i iróniadefiníció mintháját játékba hozva - beszédében (beszédükben) mintha-idegenvezetői kifejezéseket használjak), mintegy a nem bratislavaiaknak bemutatva a várost, „kifelé" beszéljek): „Vrakuňa (ez még nem a nő, csak a körzet neve)...” (18.); „A tó, a Draždiak (ez a neve a tónak)...” (27.); „Nota bene! Ez egy lap. Heti-, havi-, mindegy - a csöveseké.” (195.) De ezt az olvasatot támasztják alá a talán hangulatuk miatt szövegbe emelt szlovák szavak (détail, tyran stb.), a szlovák nyelvben gyakran használt visszaható igék alkalmazása (hogyan etetődnek ezek, kísérődött stb.) és például a „Slovensko” vagy a „Fiľakovo” kifejezésben fellelhető mind magyar, mind szlovák szempontból következetlen helyesírás. *Műfaj-meghatározásként a cím alatt ezzel a fogalommal találkozhatunk. A ’román’ szlovákul (is) regényt jelent.
