Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Rácz I. Péter: Kortárs mesék poétikája
Kortárs mesék poétikája 13 mokrácia uralkodik az életsorsokban, abban mindenképp, hogy a mű szereplői, azaz a városka lakói egytől egyig papírmasé figurák. A nevük által is egy-egy tulajdonsággal körvonalazott alakok (Bánatos Olivér, a festő, Virág Viola, a virágárus, Ühüm bácsi, a polgármester, Nocsak Ernő, Babéros Néró, a költő stb.) inkább redukáltságuk által tűnnek ki, semmint karakterükkel. Másrészt a szerkezet meghatározta rövid fejezetek alkalmat adnak Darvasinak arra, hogy az esetek többségében Szív Ernő legyen, azaz a tárcaszerű publicisztika kellékeivel éljen. A leginkább lólábszerű fejezetek akár e szerző köteteiből kerülhettek át ide, lényegében redundáns elemként a mese szempontjából, sőt a gyermeki közönséget figyelembe nem véve: Mit csinálnak a művészek? Mivel foglalkozik Bánatos Olivér?; Traplti és a szomorúság; Lehet, hogy meglepő, de ebben a fejezetben semmi különös nem történik! címűek. Mondanivalójuk szemet szúróan banális, bár ez az egész mesére igaz lehet, mely igazából nem több, mint kissé lebutított mondatszerkezetű és tematikájú Szív-történet. Imitációjellegű Trapiti alakja is és az ellenségként megjelenő főfővárosi szürke egyenruhás emberek összecsapása. Michael Ende méltán nagyhírű művének (és mesehősének), a Momónak és az Időtakaréknak a története elevenedik fel itt új köntösben. Kiemelt szerepet játszottak a kritikákban A nagymamát nem eszi meg a farkas! És Piroskát se!, valamint az Egyik meséből a másikba is át lehet menni fejezetek. A Grimm testvérek műmeséjébe (műmese az, amelyiknek tudni véljük, ki a szerzője) Bánatos Olivérrel betrapitiző Trapiti kimenti a nagymama és Piroska ízétől undorodó farkast a meséből, aki aztán ebéd-házhozszállítást vállalva új életet kezd Farkas Béla néven Kavicsvárott. A magát is mesealaknak tituláló Trapiti később elmagyarázza Olivérnek, hogy a mesék átjárhatóak, megváltoztathatóak. A magyar irodalomban korábban sem egyedülálló meseátköltési teljesítményt - gondoljunk csak Szilágyi Domokos Piroska és a farkas átirataira, vagy a Boszorkányszombat című játékfilmre - a korszerű mese hihetetlen példájaként ünnepelte a sajtó. A valóban humoros kivitelezés azonban korántsem újdonság, hiszen a fikciós szintek ontológiai átjárhatósága, a párhuzamos univerzumok textuális valósága hosszú idők óta rengeteg kortárs külföldi mesében jelen van. Ilyen például a fantasy-paródiái által széles körben ismert Terry Pratchett Discworldje, a dr. Sohár Anikó értő fordításában magyarul is olvasható Korongvilág regénysorozat, annak is 12-ik kötete, a Witches Abroad, azaz a Vége a mesének című. A regényben három boszorka (Magrat Beléndek, Ogg Ángyi és Mállotvix Néne) mesés utazása közben többek között olyan narrációba keveredik, amelyben gyanúsan a Piroska és a farkas mese elemeire ismernek rá. A meséket racionalizáló Mállotvix Néne, miután sajátos körülményeiből felszabadítják a farkast és megakadályozzák a tragédiát, a favágók főnökének tartott kiselőadásában alapjaiban változtatja meg a mese prekoncepcióit: az erdőben egyedül élő öregasszonyt ezután gyakrabban látogatják a falu lakói, és felújítják a kunyhóját is. Felvilágosult boszijaink pedig tovább vándorolnak a mesék szövevényeiben: Az egyik favágó elmesélte nekem - közölte Magrat -, hogy más fura dolgok is történnek az erdőben. Emberként viselkedő állatok, azt mondta. Nemrég élt egy medvecsalád nem is túl messze innen.- Nincs semmi szokatlan abban, ha egy medvecsalád együtt él - felelte Ángyi. - Nagyon társaságkedvelő állatok.- Egy kunyhóban?- Az szokatlan.- Erre gondoltam - értett egyet Magrat.
