Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)

Simon Attila: A szlovákiai magyarok és az 1956-os forradalom

44 Simon Attila által kiváltott nemzeti büszkeség, majd annak elfojtása felett érzett keserűség érzése mellett gyakran bukkan fel a belügyi jelentésekben a szovjetellenesség motívuma is. A szlovákiai magyarok azonban nem csupán szimpatizáltak a forradalommal, de sa­ját sorsukban is változást reméltek a magyarországi eseményektől. Ezt a Belügyminisz­térium jelentése így fogalmazta meg: „A Dél-Szlovákia falvaiban élő magyar nemzetisé­gű lakosság körében az általános hangulat nem kielégítő, mivel az figyelhető meg, hogy azt várják, hogy nálunk is valami hasonló történjen, mint Magyarországon.”16 S bár ezeket a reményeket általában nem fogalmazták meg konkrétan, s csak általá­nosságban várták sorsuk jobbra fordulását, a legtöbb forrás arról tanúskodik, hogy a szlovákiai magyarok nemzetiségi jogaik kiterjesztését remélték a forradalomtól: „Az emberek titkon lelkesedtek, az asszonyok titkon imádkoztak a forradalom sikerérét, teljes bizalommal volt minden magyar az iránt, hogy ha kimennek a bolsevista zsandá­­rok, akkor az itteni csehszlovák politika visszazökken egy humánusabb, legalább a két háború közötti republika demokráciájához."17 Mások ettől karakteresebben és radiká­lisabban fogalmazták meg véleményüket, s 1948 után elsőször felmerült a lakosság­­csere és a jogfosztó intézkedések revíziójának igénye is: „A Szenei járás egyik közsé­gében olyan hírek terjednek, hogy az összes repatriánsnak, aki Magyarországról tele­pült át, vissza kell térnie, mint ahogy azoknak is vissza kell térniük Csehszlovákiába, akik Magyarországra települtek át. Ezt a hírt az új magyar kormány állítólagos rendele­tével hozzák kapcsolatba.’’18 Tornaiján például, amely város nevét 1948-ban egyetlen tollvonással Šafárikovóra változtatták, ezekben a napokban ugyanaz a gondolat is felbukkant, amely a rendszer­­váltást követően is azonnal jelentkezik, hogy a város kapja vissza eredeti nevét.19 1956-ban ezt a hatalom nacionalista megnyilvánulásként értékelte, 1990-ben azon­ban ez már megvalósulhatott. A forradalom által felfokozott nemzeti érzések egy esetleges határrevízió reményét is felébresztették egyesekben, amire a szlovák hatóságok is felfigyeltek. „A magyar la­kosok között, főleg az intelligencia körében, soviniszta megnyilvánulások voltak észlel­hetők. Állítólag Dél-Szlovákia mindig magyar volt, és Magyarországhoz kell tartoznia. Kassán azt beszélték, hogy eljön az idő, mikor kiüldözik a szlovákokat. A Magyaror­szágról áttelepültek között olyan hírek terjedtek el, hogy vissza kell térniük Magyaror­szágra” - olvasható egy belső használatra készült jelentésben.20 S hogy ezt a hatósá­gok komolyan is vették, arról a nemzetvédelmi miniszter rendkívüli kollégiumának ülé­sén, október 29-én elhangzottak tanúskodnak. A megbeszélésen konstatálták, hogy a dél-szlovákiai határ nem eléggé biztosított, majd javaslatot tettek arra, hogy az 1. ka­tonai körzet meggyengítés nélkül minden szabad eszközt a magyar határ mellé kell mozgósítani, miközben a következő megjegyzés is jegyzőkönyvbe került: „megállapí­tást nyert, hogy a magyar határövezetbe küldött tankok az itt 10 év után újra felbukka­nó soviniszta irányzatok megfékezésében is nagy szolgálatot tehetnek.”21 S bár a határrevíziót felvető megnyilvánulások sok esetben az alkohol számlájára írhatók, az ilyen elképzelések meglétét több egymástól független forrás is alátámaszt­ja. Kolár Péter, a kassai Thália Színház jelenlegi igazgatója, aki egy kis gömöri faluban élte át az eseményeket, visszaemlékezésében ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a településen, ahol élt „a magyar lakosság zöme viszont legalábbis november 4- ig abban a hitben élt, hogy a magyar csapatok mégiscsak bejönnek”.22 Az, hogy a szlovákiai magyarok között, még ha elvétve is, de felbukkantak ilyen vé­lemények, érthető nyugtalanságot okozott az itt élő szlovákok között, akik többségé­ben ugyan szintén egyetértettek a forradalom célkitűzésivel. A fülükbe jutó „álhírek”

Next

/
Oldalképek
Tartalom