Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Németh Zoltán: A szlovákiai magyar irodalom kontextusa
8 Németh Zoltán vákiai magyar szerzők többségét nem érdeklik a szlovákiai magyar sorskérdések - vagy hogy egy magyarországi magyar szerző például érvényesebben meg tudja írni ezeket a sorskérdéseket Budapestről nézve... Ennek bizonyítására írásomat egy rövid olvasói feladattal folytatom. Az alábbiakban tíz szépirodalmi szövegről lesz szó, s az a feladat, hogy Önök eldöntsék, melyik szöveg tartozik a szlovákiai magyar irodalomba, melyik a magyarországi magyarba és melyik más nyelvű (angol, német, francia stb.) irodalomba. Az első úgy kezdődik, hogy egy Martin nevű harcos egész éjjel a vécé plafonjára erősített köteleken rejtőzött, hogy megölje Hurgát - amikor az leült az ülőkére, kések hatoltak bele, nyakára dróthurok fonódott, majd Martin késével módszeresen szétroncsolta Hurga vállizmait, a pengével szétvágta száját, két éles bambuszdarabkával átdöfte szemhéját, lefejezte, majd levágta áldozata nemi szervét, és szemmagasságban belehelyezte a hurokba. A regényben több eszmefuttatást találhatunk arról, hogy védeni kell Természet Anyánkat, és ezért a célért ölni is érdemes. A második szövegünk vers, amelyben a „cucc” szó a „fuck" szóval rímel (talán ez ironikus Arany-utalás, a „Sir” és a „sír” közismert rímeire), és olyan sorok találhatók benne, hogy: „az évad make up kongruál”, „beindul mint singer az inger”; egy kicsit hip-hopos, egy kicsit technós, egy kicsit rappes, és ráadásul irodalmi is, mert az egyetemi kultúra felé is kacsingat. A harmadik szöveg regény, vagy inkább kisprózák laza együttese, amelyben a narrátor olyan lány, aki férfiakról fantáziái, bulikirálynő, szexbomba, anya, gondos feleség, tudós költő, csábító és hisztis akar lenni, és szó van a buzikról, az alkoholistákról, a hippikről, a művészekről, a költőkről, öccséről és sokszor szerelméről, Heinzről is - szóval, a férfiakról. A negyedik szöveg elbeszélés. A terek fontosak benne, a székek, falak és főleg a tükrök. Emberi kapcsolatok szövődnek, szerelmek és hétköznapi gyűlölködések, de minden névtelenül, vagyis sosem lehetünk biztosak abban, hogy aki benyit a szobába, az még ugyanaz a személy-e vagy már egy másik. De nemcsak a belső terek fontosak, a külsők is, főleg a város. A Duna két partján terül el, idegen lakások, kocsmák, kapcsolatok, idegen, névtelen emberek városa. Az ötödik vers. Kétségbevonja az eredetiség koncepcióját, illúziónak állítva be azt, mert olyan, mintha Catullus-fordítás lenne, pontosabban olyan hosszúvers, amelynek egyes darabjai Catullus egy-egy szövegrészletéből jönnek létre montázstechnikával. A hatodik regény, főszereplői Púpos, Igor és Nico. Az egyik író, aki buzibárokban, stricik és kurvák között gyűjti a témát, a másik néger nepper, a legjobb drogokat árusítja az utcán, a harmadik pedig egy hacker, amolyan technofazon. A regény a technopop ideológiája körül forog, amely a cyberpunk, a techno, a virtuális valóság, valamint a szex- és drogkultúra egyes elemeiből látszik felépülni. A hetedik elbeszéléskötet, a színhely London, szereplői angolok, elsőgenerációs bevándoroltak, valamint olyan, leggyakrabban színes bőrű vagy kelet-európai fiatalok, akik bébiszitterként, au-pairként dolgoznak: Gerry, az agglegény, Jim, a bogaras agglegény, aki nem tud elszakadni anyjától, Ibru, a török lány, Jörg, a fiatal német sebész, Alexandra, Liza és Raci, egy ötcsillagos szálloda alkalmazottai és a többiek. A multikulturális viszonyok és az idegen kultúrák találkozásai a munka, a szerelem és az erőszak világában jelennek meg. A nyolcadik tanulmánykötet, amely az erotikus és obszcén írástechnikákat vizsgálja az ókortól egészen napjaink homoerotikus nyugat-európai költészetéig.
