Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Németh Zoltán: A szlovákiai magyar irodalom kontextusa
A szlovákiai magyar irodalom kontextusa 9 A kilencedik szöveg egy elbeszélés, főszereplője Alfonz Knudsen, az 1964 szeptemberében született norvég író, akinek 1985-ben jelent meg novelláskötete Gyldendahl Forlag, azaz Képzeletszertartások címmel. Knudsen 1987 januárjától közel négy szemesztert hallgatott a prágai Károly Egyetemen, hazatérve egy trondheimi felolvasás után hirtelen összeesik, majd kilenc hónapig fekszik kómában, és 1989. szeptember 4-én, 25 éves korában hal meg. A szöveg a művészportré, a dokumentumregény és az önéletrajzi napló műfaját használja fel elbeszéléséhez. És végül a tizedik szöveg regény, a családregény műfajában, a latin-amerikai mágikus realizmusra jellemző látásmóddal és írástechnikával hozzák kapcsolatba kritikusai. A regény központi helyszíne Dunaszerdahely, illetve a Csallóköz, és témája majdnem az egész huszadik század, a folytonoson mozgó határok, valamint a kelet-középeurópai tér férfi- és női identitásainak titokzatos világa. A kérdés tehát még egyszer: a tíz szövegből melyik tartozhat/tartozik a szlovákiai magyar irodalomba, melyik szöveg magyarországi író műve, melyik fordítás (és - ha tovább is kompetensnek érzi magát az olvasó - vajon angol, francia, olasz, német, spanyol, kanadai francia stb.-e?). Nos, az utolsó regény kivételével az összes szöveg a „szlovákiai magyar irodalom” alkotása! Az első könyv Daniel Levický Archleb drasztikus, ún. zöld ideológiát hirdető Aua és Atuája, amely 2002-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál. A második, anglicizmusokkal dolgozó szöveg Mizser Attila Blöff című verse a Szakmai gyakorlat külföldön című kötetből (Kalligram, 2003). A harmadik Pénzes Tímea kötete, amelynek címe Egy férfi / A férfi, és az AB-ART adta ki 2000-ben. A feladványban szereplő negyedik szöveg Mórocz Mária Survive című elbeszéléskötetének címadó novellája (Kalligram, 1993). Az ötödik, a Catullus-átirat a Csehy Zoltán alagyái, danái és elegy-be légy ira matai című kötetben található, amely 1998-ban jelent meg a Kalligramnál. Nico, Igor és Púpos és a technopop ideológia Győry Attila Ütközés című, a szerző magánkiadójánál, az Aquariusnál 1997-ben napvilágot látott regény főszereplői. A Londonban játszódó au-pairelbeszélések Fábián Nóra A nagyváros meséi (Kalligram, 2002) című elbeszéléskötetében találhatók. A nyolcadik feladvány Csehy Zoltán tanulmánykötete, amely a Kalligram Kiadónál jelent meg 2002-ben, címe: A szöveg hermaphrodituszi teste. Az utolsó előtti elbeszélés, amelynek főszereplője Alfonz Knudsen fiatalon elhunyt norvég író, Gazdag József Kilátás az ezüstfenyőkre című kötetében jelent meg a Kalligramnál 2004-ben, az elbeszélés címe: Az árnyak kifürkészése. Az utolsó könyv, a Felvidéken, Dunaszerdahelyen játszódó regény az egyetlen, amely nem tartozik a szlovákiai magyar irodalomba. írója Bánki Éva, címe Esőváros, és a Magvető adta ki 2004-ben. Ennyit a szlovákiai magyar identitásról, a szlovákiai magyar irodalom sajátosságairól. Van-e értelme ezek után használni a szlovákiai irodalom jelzőt, és ha igen, mit értünk alatta? Pozitivista kutakodást, hogy ha az Alföldben, Jelenkorban, Új Forrásban, Bárkában, Előretolt Helyőrségben, Kalligramban, Prae-ben megjelenik egy ismeretlen szerző novellája, akkor hosszas telefonálgatások, e-mailezgetések után kiderítsük, szlovák állampolgár-e? Az életrajzi szerző keresését a szöveg, az esztétikai érték, a szellemi izgalom helyett? Mint már említettük, arra a kérdésre, hogy mit tartunk a magyar irodalom körébe tartozó alkotásnak, még csak-csak válaszolhatunk, mondván, hogy azt a szöveget, amely magyar nyelven íródott - de azt a kérdést, hogy mi tartozik a szlovákiai magyar irodalom körébe, már problematikusabb megválaszolni. Egészen ésszerűnek tűnik az a felvetés, hogy a magyar irodalom valamilyen speciális változata lenne a szlovákiai
