Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
332 Angyal Béla az egyik rendőrségi jelentésben szerepel. A parlamenti választások után néhány héttel kelt jelentés megjegyzi, hogy a választások előtt be akarták tiltani a magyar pártokat, hasonlóan néhány német párthoz, de az egyik meg nem nevezett csehszlovák politikus közbenjárására ez nem történt meg. Cserébe Szüllőnek meg kellett ígérnie, hogy az esetleges elnökválasztáson az ő utasftásai szerint fognak szavazni.44 Szüllő Géza volt az, aki azt javasolta, hogy a magyar képviselők és szenátorok szavazzanak Benešre. A prágai követség december 7-én jutatta el Szüllő levelét Kánya Kálmán magyar külügyminiszterhez, amelyben leírja a fenti javaslatot. Akkor még Szüllő azt gondolta, a polgári blokk részéről az ellenjelölt Hodža lesz, és ebben az esetben jobb lenne Benešt támogatni. Azt javasolja, cserében kérjenek a tartományi kormányzat mellett magyar iskolai referátust.45 A külügyminisztériumban a levélre december 9-én Weitstem Jánosnak, a prágai magyar nagykövetnek szánt utasítást írtak. Ez két pontot tartalmazott: az első szerint, ha a polgári blokk létrejön, szavazzanak arra, bárki lesz is ajelölt, a másik pont szerint, ha nem jön létre, szavazzanak üres lappal.46 Szüllő másnap, december 10-én a közös parlamenti klub ülésén arról informálta a képviselőket, hogy a külügyminiszter utasítása értelmében: „1. Ha létrejön egy olyan kombináció, amely megbuktathatja Benešt, akkor ehhez a csoporthoz kell csatlakozni. 2. Ha ilyen csoport nem alakul, akkor passzív magatartás a kötelező, üres lappal kell szavazni. 3. Ha azt látjuk, hogy Benešnek igen nagytöbbsége van, akkor ezzel a többséggel kell menni.” Ezt a javaslatot a klub el is fogadta.47 Tehát Szüllő egy harmadik ponttal is kiegészítette az utasítást, amelyet az eredeti nem tartalmazott. Wettstein követ néhány nappal később azt írta Kánya külügyminiszternek, hogy az első utasítás az volt, szavazzanak üres lappal a magyar képviselők, és meglepődött, mikor néhány nappal később azt hallotta, a helyzet megváltozott.48 Az események ezután gyorsan peregtek. Beneš december 13-án üzenetet küldött Esterházy Jánosnak, az OKP elnökének, hogy tárgyalni kíván vele. Beneš ekkor még veszélyben látta megválasztását. Esterházy másnap Budapesten kért utasítást, de valószínűleg ezek nem voltak egyértelműek, így a december 15-i tárgyaláson kijelentette, hogy csak magánemberként tárgyal, mert nem ismeri a klub véleményét. December 16-án Esterházy és Szüllő közösen találkoztak Kánya külügyminiszterrel, Pataky államtitkárral és Bartók pozsonyi konzullal. Kánya itt nem adott egyértelmű utasítást, mert mint mondta, a helyzet Beneš jelölése körül nem világos. Szüllő ismét azzal érvelt, hogy kulturális jogok biztosítása esetén ki kell egyezni Benešsel, és ő magára vállalja a felelősséget a döntésért. A többiek ezt elfogadták.49 Másnap, december 17-én a közös klub ülésén Szüllő informálta a képviselőket a budapesti álláspontról. A nemzeti párti törvényhozók meglepődtek, és nem akarták elhinni, hogy Beneš megválasztása biztosra vehető. A magyar képviselők még aznap eljuttatták Benešhez sebtében összeállított 18 pontból álló memorandumukat, amely elsősorban kulturális és nyelvi téren követelt engedményeket. Délután Jaross Andor, az 44 A kassai rendőr-igazgatóság jelentése a tartományi hivatal elnökségének. 1935. június 24. SNA BA, fond PR BA, 252. doboz, 35766/1935/prez. 45 MOL K 64, 62. csomó, 7. tétel, 835/res/1935. 46 Uo. 47 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár (a továbbiakban: OSZK KT), Szüllő-hagyaték, fond X, X/ll. 48 Wettstein levele Kánya Kálmánnak. 1935. december 19. MOL K 64, 62. csomó, 7. tétel, 872/res/1935. 49 OSZK KT, Szüllő-hagyaték, fond X, X/ll.
