Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
84 Hornyák Árpád zatot tehetne.61 Antonescu kész volt beszélni a tervről, Stojadinovié pedig román kollégájához hasonlóan szintén elfogadta a tervezetet tárgyalási alapnak.62 A tárgyalások ennek ellenére elakadtak. A Sinaiban tanácskozó kisantant a végleges válaszadást a szeptemberi népszövetségi ülésszakot követő időpontra halasztotta. A magyar-jugoszláv határ (német) garantálásának kérdése Az év végén felmerült annak a lehetősége is, hogy Magyarország, a kisantantállamok közül egyetlenként, Jugoszlávia vonatkozásában elismeri a határokat.63 Hogy miért éppen ezeket a határokat ismerte volna el a magyar kormány, csak részben magyarázható azzal, hogy Belgrád kormányzása alá került a legkisebb elszakított terület és a legkevesebb magyar. Vélhetően nagy súllyal szerepelt ennek a döntésnek a meghozatalában az a német közvetítéssel szerzett értesülés, mely szerint Stojadinovié a kisantant fennállásának egyetlen céljaként a Magyarország elleni védelmet jelölte meg. Már június elején úgy nyilatkozott von Neurath előtt, hogy amennyiben Magyarország felhagy minden irányban fennálló revíziós igényével, megszűnik a kisantant létjogosultsága. Mihelyt Magyarország megegyezik Jugoszláviával, Stojadinoviónak nem fűződik majd több érdeke a kisantanthoz - adta tovább a hírt Budapesten Neurath.64 65 Vagyis a magyar külügyminisztériumban joggal gondolhatták, hogy helyes úton járnak, amikor szinte a kezdet kezdetétől, a kisantant megalakulásának pillanatától a jugoszlávokon keresztül kívánták megbontani a kisantant egységét. Kánya a Belgrádból Budapestre érkező Neurathnak ki is jelentette: ha sikerülne a jugoszláviai magyar kisebbségek kívánságait autonóm szabályozás révén kielégíteni, szívesen kötne Jugoszláviával a Kellog-paktum mintájára megegyezést.66 A kisantanttal folytatott tárgyalások megszakadást követően Budapest 1937 késő őszén is a jugoszláv szálat szerette volna felvenni, német segítséggel. Kánya kész volt arra is, hogy Jugoszlávia számára megtegye azt az engedményt, hogy területi kívánságait nem teszi háborús cselekmények tárgyává, amennyiben Jugoszlávia kulturális autonómiát ad a magyar kisebbségnek.66 Kabinetfőnöke, Csáky István Bohle német külügyi államtitkáréi Mindegyik állammal külön-külön, azonos négy pontból álló jegyzőkönyvet vennének fel. Az első pontban az utódállamok önszántukból elismerik Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. A második pontban, ugyancsak saját kezdeményezésre bizonyos adminisztratív intézkedések végrehajtását helyeznék kilátásba, melyek a ponthoz csatolt bizalmas függelékben lennének részletezve (előzetes megállapodás alapján). A harmadik pontban Magyarország szintén saját elhatározásából meg nem támadási nyilatkozatot tesz a szomszéd államokkal szemben, amit azok viszonoznak. Végül, a negyedik pontban megállapítanák, hogy az egyes kisantantállamok érintkezésbe lépnek az országukban élő magyar kisebbségek vezetőivel, és velük a kisebbségi kérdés gyökeres rendezéséről tárgyalnak. Bárdossy jelentése 1937. augusztus 31-én. (DIMK II. 236-237. p.) 62 DIMK. II. 241-242. p. Bárdossy jelentése 1937. szeptember 1. 63 Wilhelmstrasse. 243. p. Weizsäcker német külügyminisztériumi osztályvezető feljegyzése Bakach- Bessenyey követségi tanácsossal folytatott megbeszéléséről 1937. november 24. 64 DGFP. C/6. 834-835. p Neurath feljegyzése 1937. június 7.; Göring egyébként már 1936 októberében arról tájékoztatta Kányát, hogy Stojadinoviónak feltett szándéka idővel kilépni a kisantantból. DIMK. I. 280. p. Napi jelentés Kánya és Göring geszélgetéséről 1936. október 11. 65 Wilhelmstrasse. 230. p. Neurath feljegyzése 1937. 06. 12. 66 Bakach-Bessenyey Weizsáckerrel beszélgetve elképzelhetőnek mondta, hogy a magyar kormány Jugoszláviával szemben határelismerési ígéretet tesz, ami Romániával szemben szóba sem jöhet, Wilhelmstrasse. 243. p. Weizsäcker feljegyzése 1937. 11. 24.; Kánya Kálmán a határelismerési javaslatot egy későbbi, a varsói magyar követségre küldött utasításában úgy írta le, hogy a jugoszláv-magyar határ végleges elismeréséért cserébe Jugoszlávia semlegességét kérték Magyarországnak egy másik szomszédjával való esetleges konfliktusa esetére; ezen felül bizonyos koncessziók biztosítását a jugoszláviai magyar kisebbség részére. DIMK. II. 519. p. Kánya utasítása a varsói magyar ideiglenes ügyvivőnek. 1938. augusztus 4.
