Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
A magyar kisebbségi kérdés a magyar kormány délszláv politikájában...83 „célországa”, Jugoszlávia sem volt hajlandó kisantant szövetségesei nélkül tárgyalni.57 Mindennek köszönhetően Budapest a másik két kisantantállammal is tárgyalásokba kezdett. A téma továbbra is a fegyverkezési egyenjogúság elismerése, illetve Magyarország felvetésére, új elemként, a magyar kisebbség helyzetének rendezése volt. A lényeget talán abban lehetne összegezni, hogy miközben a kisantant hivatalosan a fegyverkezési egyenjogúság el vagy el nem ismerését tekintette a fő kérdésnek, a magyar kormány ezt már túlhaladottnak tekintette. A valóság az volt, és ezzel a kisantant is tisztában volt, hogy ezen a téren már érdemi vitatkoznivaló nem volt; gyakorlatilag semmi és senki nem ellenőrizte Magyarország felfegyverzését.58 A tárgyalások ennek megfelelően elsősorban a kisebbségi kérdés körül folytak. Budapest igyekezett meggyőzni tárgyalópartnereit, hogy a viszony javulásához nem elegendő a fegyverkezési egyenjogúság elismerése és cserébe a magyar kormány nyilatkozata az agresszióról való lemondásról szomszédjai irányában. Kapcsolatuk továbbra is feszült maradna, miután a feszültséget köztudomásúan nem a fegyverkezés kérdése okozza, hanem leginkább az utódállamokban élő kisebbségekkel szemben tanúsított bánásmód. Következésképpen, amíg ez a bánásmód nem változik meg gyökeresen vagy a magyar kormány nem kap garanciát a kisebbség sérelmeinek orvoslására, addig a magyar közvélemény sem tűrné, hogy a kormány az utódállamokkal szemben bármilyen gesztust tegyen.59 A román válasz erre, amely a kisantant véleményekéként is felfogható, az volt, hogy a kisebbségi kérdés rendezéséhez előbb az ő közvéleményüket kell megnyugtatni. Ennek viszont feltétele a barátságos atmoszféra megteremtése.60 Vagyis a „22-es csapdájához” hasonló helyzet alakult ki. Ki tegye meg az első lépést? A magyar kormány a kérdés megoldására nagyon egyszerű és frappáns javaslattal állt elő: ha a kisantantnak valóban feltett szándéka lényegesen változtatni a magyar kisebbséggel szembeni politikáján, akkor egy bizalmas jegyzőkönyvben előre leszögezhetnék, milyen lépéseket kívánnak foganatosítani a viszony javulása érdekében. Az így megállapított és „fixírozott modus procedendi” után a magyar kormány is eltekinthetne attól, hogy a magyar kisebbségekkel szemben teendő tényleges intézkedések végrehajtását bevárja, és a szomszéd államokkal szemben meg nem támadási nyilatko57 Ennek a hátterében egyes vélemények szerint az 1937 áprilisában Belgrádban cseh és román nyomásra elfogadott kisantanthatározat húzódott. Ebben a tagállamok vállalták, hogy Magyarországgal csak közösen tárgyalnak. A valóság azonban az, hogy beigazolódtak a magyar félelmek, és Belgrád az Olaszországgal kötött szerződéssel a zsebében már nem érezte szükségét a Magyarországhoz fűződő közelebbi kapcsolatok kialakításának. 58 DIMK. II. 234. Bárdossy jelentése Antonescuval folytatott beszélgetésről. 1937. augusztus 31. 59 Uo. A jugoszláv vélemény a kisebbségek tekintetében az volt, hogy a kisebbségekről nem tárgyal a magyar kormánnyal, miután az nem jogosult képviselni a jugoszláviai magyar kisebbség érdekeit. Neurath igyekezett meggyőzni Stojadinovióot, hogy kifejezett nemzetközi jogi felhatalmazás nélkül is lehetséges azoknak az egy fajhoz tartozóknak az érdekeit védelmezni, akik más országokban élnék. Hiába hivatkozott azonban a kérdésben a világháború előtt elfoglalt szerb álláspontra, Stojadinovié hajthatatlan maradt. DGFP. C/6. 834. p. Neurath feljegyzése a Stojadinoviótyal folytatott tárgyalásokról. 1937. 06. 07. 60 Stojadinovié maga is azon a nézeten volt, hogy nem sok értelme van hangzatos kisebbségi nyilatkozatokkal bajlódni. Fogadják el azt a megegyezést, ami elérhető, és utána a megegyezés kedvező hatásaként a kisebbségekkel kapcsolatos bánásmód is meg fog változni. DIMK. II. 356. p. Bárdossy jelentése Kányának. 1938. 05. 05.
