Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
74 Hornyák Arpád legalább az a lehetősége legyen a peticionálóknak, hogy ügyeikhez másodszor is hozzászólhassanak; végezetül, hogy a kisebbségi panaszok ügyében folytatott eljárás nyilvánossága biztosítva legyen.18 Az 1929 végén indított népszövetségi „petíció-akció” természetesen nem talált kedvező fogadtatásra Belgrádban. S bár általa a kisebbségi kérdés látszólag a két állam kapcsolatainak homlokterébe került, valójában sokkal inkább a gazdasági kérdések határozták meg a magyar-jugoszláv kapcsolatok alakulását. A gazdasági világválság közép-európai elmélyülésével az addig akadozó gazdasági kooperáció is megindult Magyarország és Jugoszlávia között. A búza- és kukoricaexport összhangba hozása, hogy az eladásnál ne támasszanak konkurenciát egymásnak, hanem igyekezzenek egymásnak a világparitási árat biztosítani, ekkor is fontosabb kérdésnek bizonyult a magyar kisebbség helyzeténél. Jórészt ennek tudható be, hogy az egyébként valóban egyre hűvösebbé váló magyar-jugoszláv kapcsolatokról magyar részről 1931 tavaszán is úgy nyilatkoztak, hogy bár a déli szomszédokkal éles sajtóvitában állnak különböző merényletek és gyilkosságok szerzőségének vitatása körül, de egyébként az a viszony, amely már évek óta fennállt a két kormány között, változatlan.19 Lényeges változás ebben a magyar hozzáállásban csak 1932 májusa után következett be, aminek hátterében részben gazdasági, részben a kisebbségi kérdéssel öszszefüggő, de inkább politikai okok húzódtak. 1932 májusában ugyanis lejárt az 1926- ban kötött kereskedelmi szerződés. Ennek egyik melléklete értelmében a kettősbirtokosok szabadon léphették át a határt, és minden korlátozás nélkül vihették át terményeiket a határon.20 A magyar kormánynak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elérnie Belgrádban az egyezmény meghosszabbítását. A jugoszláv kormány vámot vetett ki a mezőgazdasági terményekre. A helyzetet súlyosbította, hogy igen kevés határátkelőhely volt vámút is egyben, minek következtében a kettősbirtokosok nagy kerülőkre kényszerültek.21 Mindez hozzájárult a határincidensek számának növekedéséhez. Emellett a délszláv hatóságok a maguk területén fekvő földekre is súlyos adót vetettek ki, és a fizetés elmaradása esetén rövid határidőn belül elárverezték a jugoszláv területen maradt terményeket. Mindebből a magyar külügyi vezetés arra a helytálló következtetésre jutott, hogy Belgrád célja a kettősbirtokos intézmény megszüntetése. A magyar kormány, látva a jugoszlávok hajthatatlanságát, ellenlépésekre szánta el magát: megtagadta a magyar-jugoszláv fürdőegyezmények meghosszabbítását (ami komoly bevételkiesést okozott a jugoszlávoknak, lévén, hogy ezáltal a magyar polgárok ezrei maradtak inkább otthon), illetve beszüntette a jugoszláv optánsok határátlépési kedvezményét. Ezek a lépések sem vezettek azonban a kívánt eredményre. Božidar Purió jugoszláv külügyminiszter-helyettes 1934. május 9-i beszélgetésük során elismerte Alth Valdemár magyar követnek: Jugoszlávia a kettősbirtokosokkal összefüggő kérdések rendezését a bulgáriaival hasonló módon képzeli el, azaz, hogy ezeket végképp felszámolják. A kettősbirtokosok folytonos határátlépéseit nem tartot-18 Iratok IV. 289. p. Bethlen beszélgetéstervezete a Briand-nal való találkozásra. 1929. május 28. 19 Iratok IV. 516. p. Beszélgetéstervezet Károlyi külügyminiszter és Grandi olasz külügyminiszter találkozójára. 1931. március 21. 20 Összesen 2690 magyar gazdának volt birtoka Jugoszláviában (26 086 katasztrális hold), míg 7122 jugoszláv állampolgár 14 506 katasztrális hold földbirtokkal rendelkezett Magyarországon. MOL K 69-135- 1934-1-0-10. 21 Első osztályú vámútból összesen 17 volt a teljes magyar-jugoszláv határszakaszon. Ebből 1 folyóút, 7 vasút és 9 közút. Ismeretlen szerző által készített feljegyzés a kettősbirtokosság intézményéről. MOL K 69-135- 1934-1-0-10.
