Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
A magyar kisebbségi kérdés a magyar kormány délszláv politikájában...75 ta kívánatosnak, mert adatai szerint mintegy 100 000 ember, részben magyar, részben jugoszláv állampolgár (de többségében magyar nemzetiségű - H.Á.) lépi át állandóan oda és vissza a határt, ami természetesen eredményez incidenseket. Emellett azt a fikciót kelti, mintha a határ nem volna véglegesen megállapítva. Nem tagadta: a gyakori zaklatások („vexációk”) azt a célt szolgálják, hogy a kettősbirtokosokat birtokaik eladására bírják. Purič értesülései szerint a magyar kettősbirtokosok kezén 9000 hektár, míg a jugoszlávokén 7000 hektár föld van. Ezeket a földeket könnyen ki lehet cserélni, illetve a tulajdonosokat kártalanítani. így még abban az esetben is, ha a kettősbirtokokat nem szüntetnék meg teljesen, számukat annyira lecsökkenthetnék, hogy a fennmaradók már nem számítanának. Végezetül megjegyezte: kormánya azzal a tervvel foglalkozik, hogy a magyar kormánynak vegyes bizottságok kiküldését javasolja, amelyek likvidálják a kettősbirtokokat, illetve szabályozzák a kettősbirtokok kicserélését és a tulajdonosok kártalanítását.22 Feltehetően ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami a magyar kormányt arra bírta, hogy Genfben keresse igazát. 1934. május 12- én a magyar kormány a Népszövetség segítségét kérte a magyar-jugoszláv határon jugoszláv részről elkövetett túlkapásokkal szemben.23 1934. június 20-án a nagyhatalmak nyomására a két állam küldöttsége Belgrádban tárgyalásokba kezdett a vitás kérdések tisztázására, és július 21-én három okmányból álló, a magyar diplomácia sikerét tükröző megállapodás született. A jugoszlávok vállalták, hogy a határ menti birtokosoknak különféle könnyítéseket adnak; kölcsönösen vállalták, hogy sebesüléssel vagy halállal végződő incidensek esetén hatósági személyek 500 méteres határsávon belül bemehetnek a másik ország területére helyszíni kivizsgálás végett; egy bizalmas jegyzőkönyvben a magyar fél a jugoszlávra bízta a halálos végű határkonfliktusok elkerüléséhez szükséges intézkedések megtételét, míg a jugoszlávok a magyarok belátására bízták a horvát emigráció korlátozásához szükséges intézkedések meghozatalát.24 A marseille-i merénylet A belgrádi megállapodás megteremtette az alapot a magyar-jugoszláv viszony barátságosabbá válásához. Fél évvel később azonban a marseille-i merénylet teljesen felborította ezt a nyugalmi helyzetet, és Budapest igen kényelmetlen helyzetbe került. Miután a magyar kormány, illetve Magyarország valamilyen szinten belefolyt a marseille-i merénylet előkészítésébe, és mert a felelősséget elsősorban viselő nagyhatalmak vádlottak padjára ültetése nem volt összeegyeztethető az európai béke és stabilitás fenntartására irányuló nagyhatalmi (elsősorban francia, illetve angol) tervekkel, kézenfekvőnek tűnt a megoldás, hogy Magyarországra osszák ki a bűnbak szerepét. A magyar kormány vállalta is a rá osztott szerepet, feltéve, hogy nem fogják túlságosan meghurcolni. Ezt a forgatókönyvet azonban nem sikerült maradéktalanul betartani. A jugoszláv kormány ugyanis, bár szintén elfogadta a tőle is visszafogottságot kívánó forgatókönyvet, a közvéleményben egyre erősödő, kemény fellépést követelő hangok ha22 MOL K 69-671-1934-1-0-10 10.1481/pol. Alth jelentése 1934. május 9. 23 1930. február 5. és 1933. október 23. között 20 komolyabb, köztük 9 halálos áldozattal járó fegyveres incidensre került sor a határon, amelynek áldozatai magyar vagy magyar nemzetiségű jugoszláv állampolgárok voltak. MOL K 63-1934-16/7 170/pol/1934. feljegyzés 1934. 01. 10. 24 MOL. K 63-1934-16/7 2536/pol/1934 A Külügyminisztérium tájékoztatója a követségeknek a magyar-jugoszláv határincidensek tárgyában tett lépések eredményéről. 1934. július 30.
