Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
44 Bárdi Nándor hogy a „nemzeti megmaradás" elképzelhetetlen a „nép felemelése” nélkül. C) Ez pedig modern gazdaság- és társadalomszervezési programokat igényelt. Az önszerveződés, a polgárosodás világnézeti különbségektől függetlenül központi gondolat volt köreikben. Köztük találhatók a kisebbségi magyar szövetkezeti mozgalmak szervezői is. D) A harmincas évekre kiderült, hogy a nemzeti autonómiák megvalósítása nem lehetséges az adott keretek között. Ezért a saját (tehát magyar) társadalmi szervezet, oktatási rendszer, szövetkezeti mozgalom, elitképzés stb. került előtérbe a nemzeti öszszezárkózás folyamatában. A nemzeti autonómiát nem pusztán jogi keretek között, felülről „megadva” képzelték el, hanem - a magyar szövetség eszméjét a korabeli korporativizmussal ötvözve - a társadalmi önszerveződő intézményrendszer révén gondolták kiépíteni.12 Az önazonosság-ideológiákról is kiderült, hogy politikai értelemben nem lehet velük átlépni az etnikai törésvonalakat, és inkább csak kulturális-irodalmi hatásuk lehet.13 e) Ez az a korszak, amikor a kisebbségi elit csoportokká szerveződésében a politikai ideológiáknak meghatározó szerep jutott.14 Az adott nemzedéki csoport nevesítése úgy a legkézenfekvőbb, ha ezt a különböző mozgalmak és kiadványaik révén tesszük meg. Romániában az Erdélyi Fiatalok, a Hitel köre, a MADOSZ, a Vásárhelyi Találkozó résztvevői sorolandók ide. (Jelzésként néhány meghatározó személyiség: Jancsó Béla, Venczel József, Mikó Imre, Vita Sándor, Demeter Béla, Márton Áron, Bányai László, Jordáky Lajos.) E generáció közéleti érvényesülését a második világháború akadályozta meg. Az erdélyiek egy része a visszacsatolás után vezető pozícióba került, komoly hatást gyakoroltak az Erdélyi Párt politikájára, a MADOSZ vezetői pedig a Magyar Népi Szövetséget szervezték meg 1944 után. Az előbbiek közül Venczel Józsefnek és Mikó Imrének a hatvanas években újra meghatározó szerepe volt a romániai magyar tudományos életben, Márton Áron pedig gyulafehérvári római katolikus püspökként vezette egyházát a nyolcvanas évekig. 2.3. A következő nemzedéki csoport baloldali szocializációja a harmincas-negyvenes évekre tehető, és az ötvenes években mint régi baloldaliak az adott ország magyarságpolitikáján belül a magyarságot reprezentálták. Itt nagyon óvatosan kell fogalmaznom, hogy elkerüljem az egyoldalúságot, hiszen itt csak az egyes életpályákat lehetne elemezgetni aszerint, hol, mikor volt puszta hatalmi eszköz az illető, és mikor tartozott a munkájához a kisebbségi érdekérvényesítés. Ide elsősorban azokat sorolom, akik az adott időszakban (1944-től a hatvanas évek végéig) a magyar intézmények élén álltak és kifelé a közösséget reprezentálták. Ők már 1944, sőt a világháború előtt részt vettek az adott ország kommunista mozgalmaiban („illegalisták” voltak). Úgy vélték, hogy a kisebbségi léthelyzetből való kilépést, az etnikai törésvonalak eltüntetését megoldja a kommunista párt képviselte internacionalizmus. A kétnyelvűség 12 Venczel József: Metamorphosis Transylvaniae. 65-73. p., uö: Művelődéspolitikai terv. 269-277. p., Albrecht Dezső: Társadalmunk átalakulása. 98-108. p., uő: Magyar Szövetség 119-120. p. In Hitel, Kolozsvár 1935-1944. Összeállította Záhony Éva. Budapest, Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1991, 386. p. 13 K. Lengyel Zsolt: Auf der Suche nach dem Kompromiss. Ursprünge und Gestalten des frühen Transsilvanismus 1918-1928. München, Ungarisches Institut, 1993, 470. p.; Nagy György: A kisebbségi helytállástól a közösségi desirabilitásig és vissza. A transzilvanista ideológiáról. In Eszmék, intézmények, ideológiák Erdélyben. Kolozsvár, Kom-Press-Polis, 1999, 7-37. p.; Utasi Csaba: Irodalmunk és a Kalangya. Újvidék, Forum, 1984, 208. p. 14 Virt László: Nyitott szívvel. Márton Áron erdélyi püspök élete és eszméi. Budapest, TLA-XX. Század Intézet, 2002, 365 p.; Horváth Ferenc Szabolcs: A romániai Országos Magyar Párt viszonya a jobboldali áramlatokhoz a harmincas években. Magyar Kisebbség 2003. 3. sz. 368-386. p.; Filep Tamás Gusztáv: A hagyomány felemelt tőre. Budapest, Ister, 2003, 443 p.
