Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
A Csemadok megalakulása a magyar konzuli jelentések tükrében 431 A Csemadok ennek ellenére megalakulását követően hamarosan a magyarlakta régió legnépesebb és legbefolyásosabb társadalmi szervezetévé vált, amelyben a magyar lakosság hajlamos volt nemcsak kultúregyesületet, hanem érdekképviseleti szervezetet is látni. Amint azt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának 1982-ben kelt Jelentés a szlovákiai magyar kisebbség állapotáról című dokumentuma megállapította, az egyesület az 1950-es évek első felében valóságos „kispárt” szerepét töltötte be és segítsége nélkül semmiféle gazdasági vagy politikai feladatot nem lehetett megoldani. „Bár nevében kulturális egyesület volt - írja a jelentés -, elsősorban a szövetkezetek szervezésében, a munkaversenyek elindításában, a magyar funkcionáriusok kiképzésében tevékenykedett. Igen jelentős szerepet vállalt a magyar iskolák újbóli megalapításában.”34 A szlovák állami és pártvezetés az említett okoknál fogva megalakulásától kezdve bizalmatlanul nézte a Csemadok efféle szerepvállalását. Nem véletlen, hogy a népnevelők és kulturális dolgozók már említett 1949. november 22-23-i konferenciáján Ondrej Pavlík tájékoztatásügyi megbízott nemcsak az egyesületnek a reszlovakizáltak beszervezésére irányuló szándékát bírálta, hanem kirohanást intézett azok ellen is, akik a Csemadokban a magyar lakosság politikai vagy érdekképviseletét látják. Pavlík szerint „a magyar dolgozók előtt nyitva áll az út a tömegszervezetekbe, így a kommunista pártba is. Ha valaki tehát a Csemadokból egy magyar érdekképviseletet akarna formálni, úgy a dolgozó nép egységének ellenségévé válna. (...) Hasonlóképpen helytelen, ha a kultúregyesület szervezői ahelyett, hogy népnevelői munkát fejtenének ki a magyar nemzetiségű lakosság körében, arra törekszenek, hogy nemzetiségi kérdéseken lovagoljanak, amely kérdés igen kényes.”35 A tevékenységében mutatkozó nemzetiségi érdekképviseleti törekvések miatt a legsúlyosabb bírálat 1954 márciusában, az SZLKP KB Elnöksége részéről érte a Csemadokot, amikor az Elnökség határozata egyértelműen leszögezte, hogy a magyar lakosság politikai, gazdasági, szociális és nemzetiségi szükségleteiről a kommunista párt gondoskodik, ezért a Csemadok nem tekinthető a magyarság érdekvédelmi szervének.36 A Csemadok részéről megnyilvánuló érdekvédelmi szándékok, amelyekkel a bírálatok ellenére soha nem hagyott fel teljes egészében, leginkább 1968 szabadabb politikai légkörében érvényesülhettek, amikor a szervezet tevékenyen bekapcsolódott a rendszer demokratizálásáért folytatott küzdelembe. Új évtized, megváltozott körülmények A Csemadok megalakulásáról beszámolójelentések arról tanúskodnak, hogy a pozsonyi magyar főkonzulátus munkatársai még 1949 folyamán is széles körű információkkal rendelkeztek a magyar kisebbséggel kapcsolatos intézkedésekről, amelyek leggyakrabban a Magyar Bizottság tagjaitól, Lőrincz Gyulától és Fábry Istvántól származtak. A szlovákiai magyarságnak a kommunista párt által kinevezett új vezetői ugyanis - valószínűleg a korábbi beidegződéseknek engedve, amikor a jogfosztott magyarság a (cseh)szlovák hatóságok által foganatosított jogsértő intézkedések hatálytalanítása 34 Szlovákiai jelentés. A magyar kisebbség állapotáról. Párizs, Magyar Füzetek, 1982, 64. p. 35 Népnevelők és kulturális dolgozók konferenciája. MÓL, XIX-J-1-j, TŰK - Csehszlovákia, 55. d., 1092/1949. 36 Zvara, Juraj: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Csehszlovákiában. Bratislava, Politikai Könyvkiadó, 1965, 172-173. p.
