Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években

A megyésítés előkészítése és a nemzetiségi kérdés Romániában (1968) 417 minisztratív kérdésként és gazdasági kérdésként. Az adminisztratív kérdés lényege: a közigazgatási módosítások lehetővé teszik-e a jövőben, hogy a többségében magyarok által lakott Székelyföld nagyobb része egy közigazgatási egységet képezzen. Másrészt az elékészítő viták során erőteljesen felmerül - ugyan nem magyar részről - a Székely­föld kétségbeejtő gazdasági helyzete, a beruházások, iparosítás fejlesztések hiánya, amelyek a térség gazdasági elszigetelődéséhez vezetnek, s amelyek jelentős mérték­ben akadályozzák az ottani lakosság integrációját, egyfajta „gettós” állapotokat teremt­ve. A pártvezetés elismerte ennek a jelenségnek a létezését, de nem mint egyedi ese­tet, és az ország más, román többség által lakott megyéihez hasonló nagyméretű beru­házásokat ígért a jövőben (2. ábra). A Székelyföldkérdést a pártvezetés mindvégig az ország kisebbségpolitikája lényeges pontjaként kezeli, és a téma minden előkészítő vi­tán jelentős szerepet tölt be, habár nem az egyedüli regionális szintű kérdés. Nemzeti­ségi szempontból ugyan más töltettel de az előkészületeket végigkövetik a Kolozs és Szilágy megyéről, az Észak-Moldováról, Bráila és Galafi térségéről szóló regionális viták. Egy viszonylag hosszú ideig fennállt annak a lehetőség, hogy az 1960-ben megvál­toztatott MAT után a Székelyföld magyar lakosságának jelentős hányada ismét egy köz­­igazgatási egységbe tömörüljön. A Fazekas által javasolt és az egy ideig Ceauçescu ál­tal is elfogadott „nagy székely megye” ötlete hosszú ideig vita tárgyát képezi az előké­szítő bizottságok munkájában, hogy aztán az utolsó száz méteren kompromisszumos megoldás szülessen oly módon, hogy a vitatott Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy ra­jon nem kerültek sem Hargita, sem pedig Brassó megyéhez, hanem kisebb kiegészítés­sel egy új megyét, Kovásznát alkották. Jellegzetesnek mondható az a jelenség is, hogy az előkészületek alatt nem létezik igazi magyar lobbi a kisebbségi kérdések tekintetében. Az erről a kérdésről kirobbant vitát valójában Alexandru Drághici hozzászólásai váltják ki. A problémát a legjobb eset­ben mérsékelten bemutató Fazekas Jánost és a dokumentumok alapján meglehető­sen háttérben mozgó Gerét leszámítva a vitákon nem vesz részt nagyobb politikai súly­­lyal rendelkező magyar politikus. Az, hogy Fazekas a rendszeressé vált bukaresti tar­tózkodása alatt milyen kapcsolatban állhatott a vidéki magyar elittel, még egy jövőbe­li kutatás témája lehet. Azt is mondhatjuk, hogy legfelsőbb pártvezetés magyar tagja­inak inkább közvetítő, mintsem igazi döntéshozó szerepkör jutott. Fazekas az előkészí­tő viták során találkozik több alkalommal is székelyföldi vezető káderekkel, Gere pedig a csíki tüntetések során játszott fontos közvetítő szerepet, amikor őt küldik, hogy tol­mácsolja a tüntetőknek Cseu§escu üzenetét. A különböző munkabizottságokban tevé­kenykedő, már említett magyar részvevők szerepe viszont többnyire az egyetértő, he­lyeslő felszólalásokban merült ki. Annál intenzívebb és fontosabb szerepet játszott vi­szont a székelyföldi vidéki pártelit. A rajoni, városi és községi pártvezetők által leveze­tett és irányított gyűléseken viszont nagyon erőteljesen jelentek meg a helyi gazdasági és nemzetiségi követelések.56 Ide sorolható a Csíkszeredái tüntetés is, amelynek meg­szervezésében óriási szerepet játszott az ajkkori esik rajoni és városi pártvezetés is. Fontos megjegyezni, hogy az előkészületek e fázisában még létezett egyfajta véle­ménykülönbség a pártvezetésen belül annak ellenére, hogy az egyre nagyobb befolyás­ra szert tevő, a gyűléseket uraló Ceauçescunak sikerül a maga oldalára állítania és befolyásolnia a pártvezetést. Az ellenzéket az egyre inkább elszigetelődő és az 1968 végére kegyvesztetté vált Alexandru Drághici képviseli, nem túl sok sikerrel. 56 Sarány István-Szabó Katalin: i. m. A kérdés alaposabb vizsgálatához további kutatások és a már be­gyűjtött források alapos feldolgozása szükségesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom