Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
Integrálódó kisebbség? 393 elkerülhetetlenül a funkcionális analfabetizmus leküzdési kísérletének terepévé alakultak át, amely baj a lakosság nagy részét sújtotta, és lehetetlenné tette a szövegek megértését és feldolgozását. A kurzusra járók ezen felül arra is kihasználták a tanulási időszakot, hogy betegségeiket a párt által rendelkezésükre bocsátott egészségügyi struktúrákban (orvosi személyzet, laboratóriumok, termálfürdők) kezeljék. Az egyéves iskoláról 1954 augusztusában elkészített jelentés kiemeli az elért eredményeket (már 73 beiratkozott diák, akik között 16 nő, „egészséges” társadalmi összetételű, amennyiben a leendő káderek 90%-át az ipari ágazatból emelték ki), de nem mulasztotta el felvetni, hogy ezeknek a munkásoknak egy része „akár 3 hónapig egészségügyi kezelésben’’35 is részt vett. 1954-ben sem hiányoztak az előadásokról azok az ideológiai hibák, amelyek rámutattak arra, hogy Szovjetunió és megkérdőjelezhetetlen vezére iránti kultuszban és ilyen szellemiségben nevelkedett apparátus képtelen volt kilépni a sztálinista gondolkodási sémákból. Az 1953. augusztus 19-20-i határozatok központi céljaként megjelölt életszínvonal-emelkedésről beszélve az egyik tanár egy, a diákok által felrótt hibába esett, mivel azt mondta, hogy miután a proletariátus megszerezte a hatalmat, már nem szükséges politikai harcot folytatnia gazdasági érdekei érvényesítése végett.36 Egy másik tanár, aki a NEP-ről szóló szemináriumot vezette, azt kérte a hallgatóktól, hogy kívülről tanuljanak meg egy bekezdést, amelyben Sztálin az iparosításról beszél; és végül egy másik azzal magyarázta a számos közép-kelet-európai középkori parasztfelkelés kudarcát, hogy ezek nem léptek szövetségre a munkásosztállyal.37 Ez az új elit a hiányos műveltsége ellenére figyelemre méltó alkalmazkodási készségről tett tanúbizonyságot. Fegyelme és megbízhatósága lehetővé tette számára, hogy az ötvenes évek folyamán egy Romániában teljesen sajátos kontinuitás folytán végig hatalmon maradjon. Ezt erősíti meg egy, a KV által összeállított összehasonlító ahyag a MAT és más területi egységek (Bukarest municípiuma, Bukarest tartomány, valamint Konstanca és Sztálin tartományok) pártbizottságainak irányító szerveiben lévő állandó és helyettes tagokról. Miközben a többi tartományban a legmagasabb pozíciókban levő hivatalnokok 75-80%-a kevesebb mint egy éve volt hivatalban, a MAT-ban ez az arány 40% alatt volt, 20%-uk több mint 4 éve töltötte be ugyanazt az állást, míg a fennmaradó 40% 2-3 éve, azaz nagyjából a MAT megalakulásától.38 Egy, különösen az évtized első felében, belső tisztogatások és a káderek állandó rotációja által dominált rendszerben a MAT nómenklatúrája lényegében stabil maradt a kísérlet egész időtartama alatt, azaz 1960-ig, sőt bizonyos esetekben ennél is tovább.39 Az etnikai és társadalmi összetétel 1957 után Ami a párttagok etnikai összetételét illeti, 1958-1959-től - noha csak fokozatosan - változás tapasztalható. A tagságon belül a magyarok és románok számarányában az 1953 és 1959 között beiratkozottak (és tagjelöltek) esetében látszólag nem történt váltás. 35 ANDJM, fond 1134, dós. 104/1954, 157. f. 36 Uo, 158. f. 37 ANDJM, fond 1134, dós. 95/1954, 278. f. 38 Arhivele Nationale Istorice Centrale - Bucureçti (a továbbiakban: ANIC), fond CC al PCR, Cancelarie, dosar 41/1955, 2-3 f. Összehasonlító táblázat a tartományi pártapparátusról. 39 Néhány példa: az RMP első titkára (1952-1961), a Néptanács elnöke (1952-1958), a Securitate tartományfőnöke (1952-1961), a Tartományi Pártbizottság propagandaosztályának vezetője (1952-1960), a tartományi (majd Maros megyei) Statisztikai Hivatalának vezetője (1952-1982), a Vörös Zászló főszerkesztője (1955-1985), az Igaz Szó főszerkesztője (1953-1989), az Új Élet című kulturális folyóirat főszerkesztője (1958-1989), az orvosi egyetem rektora (1953-1964).
