Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
392 Stefano Bottoni Az intézmény működésének első időszakában az irányító személyzetet nem értelmiségiek alkották. Grün Ferenc igazgató szobafestő volt, aki 1945-ben iratkozott be a pártba, miután visszatért a keleti fronton töltött munkaszolgálatból. Noha a magyar káderek képzésére szánták, az iskolának nem volt egynyelvű jellege: az előadások magyarul hangzottak el, de a tanterv előirányozta a román és az orosz nyelvtan tanulmányozását is. Avégett, hogy biztosítsák a lehető legnagyobb ideológiai „tisztaságot”, az előadások tartalmát ellenőrizték a megfelelő katedrák felelősei, a szöveget azután néhány héttel korábban kiosztották az oktatóknak.28 A káderiskola jelentőségét bizonyítja az is, hogy rendszeresen meghívták előadást tartani a tartományi nómenklatúra tagjait. Csupor első titkár több alkalommal is beszélt az úgynevezett „a párt etnikai összetételének szabályozásáról”, avagy annak a szükségességéről, hogy az irányító szervek összetétele mind tartományi, mind helyi szinten tartsa szem előtt a lakosság nemzetiségi megoszlását. Bugyi néptanácselnök elemezte a „bolsevikok harcát, hogy a háború után újraépítsék a szovjet gazdaságot”29, míg Benkő városi titkár bemutatta a kádereknek az irányító szervek működését. A résztvevőknek biztosítottak egy bukaresti látogatást, amelyhez társult egy nevelő célzatú kirándulás a doftanai börtönbe, ahol Gheorghiu-Dejt és a tartományi titkár Csuport is korábban fogva tartották. Ezen felül további önképzési alkalmat képeztek azok a viták/találkozók, amelyekben az ifjú káderek és a kommunista párt régi illegális aktivistái vettek részt.30 Az előadások ideológiai színvonala azonban nem nyerte el minden esetben a vezetőség tetszését. 1953-ban a mezőgazdasági és ipari tartományi felelősöket, Kapusit és Lukácsot azzal vádolták meg, hogy nem tartották meg előadásukat, míg két agitátor-újságírónak, Fuchs Simonnak és Csernowitz Sámuelnek az általuk elkövetett „súlyos szubjektivista jellegű hibákat” vetették a szemükre: például, hogy azt állították, „a javak termelése objektív törvényszerűség".31 Ennek ellenére 1953-54-ben még ambiciózusabb méreteket öltő nevelési erőfeszítéseket tett a Tartományi Pártbizottság. Vécsei Károly, a propagandaosztály vezetője 1954-ben sokatmondó számokkal szolgált: a tartományban „773 kör [működött - S.B.], amelyen mintegy 10 ezer tag és 3 ezer nem párttag vett részt. Ezekben a körökben már 1954-ben tanulmányozták a Sztálin által írt SZK(b)P történetét.”32 Az ötvenes évek vége felé a Marxista-Leninista Esti Egyetemmé átkeresztelt egyéves pártiskola meglehetősen összetett szervezetté vált: évente majdnem 300 fő iratkozott be, több tucat teljes állású tanár, és az 1958/59-es tanévtől három szakirány (kar): filozófia, történelem és közgazdaságtan.33 Éppen az esti egyetem tanári magjának körében született meg 1961-ben a marosvásárhelyi hároméves tanárképző főiskola.34 Az alacsonyabb szintű káderek számára ugyanakkor a MAT második legnagyobb központjában, Sepsiszentgyörgyön állt rendelkezésre egy esti iskola, 40 „felsőbb típusú kör” (sic!) és 4 elméleti szeminárium, amelyeket a tartomány különböző községeibe szórtak szét. Az ötvenes évek során azonban a pártoktatásról szóló beszámolók mindvégig súlyos „doktrinális” és szervezési hiányosságokat jegyeztek fel. Egyrészt, az ideológiai kurzusok 28 ANDJM, fond 1134, dós. 70/1953, 210. f. 29 Uo. 211. f. 30 ANDJM, fond 1134, dós. 104/1954, 161. f. 31 ANDJM, fond 1134, dós. 70/1953, 212. f. 32 ANDJM, fond 1134, dós. 95/1954, 269-282. f. 33 ANDJM, fond 1134, dós. 193/1958, 152-155 f. Marosvásárhely, 1958. május 8. Jelentés az egyéves pártiskola tevékenységéről. 34 Vörös Zászló, 1962. január 7.
